Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)
272 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneinek — és az ily egyének hátramaradottainak — ellátását, köztük a nevezett által igényelt végkielégítést (az 1934 :1. t.-c. 11. §-ában, foglalt kiegészítéssel) az 1929 : XV. t.-c. 1. §-a szabályozza. A felhívott törvénycikk 3. §-ának 2. bekezdése értelmében azokban a kérdésekben, amelyek arra vonatkoznak, hogy az ellátásban állót mily összegű ellátás illeti meg, továbbá azokban a kérdésekben, amelyek az ellátásra igényjogosultakat törvény alapján megillető ellátásukra való igényből erednek, vagy amelyek ebből az igényből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre vonatkoznak a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye. Annak a kérdésnek elbírálása tehát, hogy L. Miklósnak az 1929 : XV. t.-c. 1. §-a alapján végkielégítésre jogszerű igénye van-e, kétségtelenül a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. Az 1927 : VI. t.-c. 2. §-ának a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörét korlátozó rendelkezései közül a jelen esetben a m. kir. honvédelmi miniszter által felhívott 1927 : VI. t.-c. 2. §-ának f) pontja sem jöhet szóba, mert a fentebb kifejtettek szerint L. Miklósnak a panasza nem irányul a kegyelmi kérvényeire hozott határozat ellen, hanem az 1929 : XV. t.-c. 1. §-ában szabályozott jog érvényesítését célozza. A m. kir. Közigazgatási Bíróság hatásköre attól függ, hogy olyan igény érvényesítéséről van-e szó, amely igény elbírálását törvényes jogszabály a m. kir. Közigazgatási Bíróság elé utalja. Az a körülmény, hogy az igényjogosultság vitás kérdésében közigazgatási folyamatban érdemi határozat még nem keletkezett, nem a kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörének kérdésére, hanem a hatáskörében teendő intézkedés mineműségére lehet befolyással. Az a kérdés, hogy nevezettet a törvényes rendelkezések értelmében végkielégítés valóban megilleti-e szintén nem a hatáskörre, hanem az ügy érdemére tartozik. A kifejtettek alapján tehát a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1937. nov. 15. — 1937. Hb. 6ü.)