Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

254 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK g amely szakasz e szabály alól kivételt csak a második bekezdésben felsorolt esetekben enged. Figyelembe veendő továbbá e kérdés eldöntésénél a Hatásköri Bíróságnak az az állandó gyakorlata, amely szerint a K. K. H. ö. fenti szabálya törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy mindazok az ingóságok, amelyeket a köztartozás miatt vezetett foglaláskor a hátralékosoknál vagy annak a lakásán lefoglaltak, a hátralékos tulajdonában állanak. E vélelemmel szemben a Hatásköri Bíróság gyakorlata szerint ellenbizonyításnak nincs helye (praesumptio iuris et de iure). Ellenbizonyítás és így igénykereset is csak az 59. § második bekezdésében felsorolt esetekben foghat helyet. Végül az a tény is figyelembe veendő, hogy a Hatásköri Bíróság ennélfogva olyan esetekből kifolyóan felmerült hatásköri összeütközés elbírálásánál, amikor a foglalást testi tárgyakra (bútorokra stb.) vezették, azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a pénzügyi hatóságok köztartozások miatt foganatosított végrehajtási eljárás során esetleg olyan helyiséget tekintenek a közadósénak, amely helyiség a valójában nem az övé és az ilyen helyiségben jogosulatlanul foglalást eszközölnek, úgy a végrehajtási eljárásnak olyan törvény, illetőleg szabályellenessége forog fenn, amely miatt nem igénykereset indításának, hanem a K. K. H. ö. 98. §-a és 101. §-ának 2 a) pontja értelmében az ugyanott megjelölt közigazgatási hatóság, a 104. § 4. b) pontja értelmében pedig végsőfokon a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye (1932. Hb. 63/4., 1934. Hb. 9/5., 1934. Hb. 19/8., 1935. Hb. 8/3.). Minthogy azonban a K. K. H. Ö. 59. §-a ingók lefoglalása esetéről rendelkezik s a Hatásköri Bíróság ismertetett gyakorlata és álláspontja is oly esetekben alakult ki, amidőn a foglalás tárgya ingó dolog, tárgy volt, — a jelen esetben pedig követelést vettek foglalás alá, — ennélfogva a Hatásköri Bíróságnak tulajdonképen azt a kérdést kellett a jelen esetben eldöntenie, hogy a K. K. H. Ö. 59. §-ának az igénykereset indítását, vagyis a rendes bírói út igénybevételét kizáró rendelkezése és az azzal kapcsolatban kifejlődött hatásköri bírósági gyakorlat alkalmazható-e olyan esetben is, amikor a foglalás tárgya követelés volt.