Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)
128 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A felhívott törvénycikk 18. §-ának 2. bekezdése értelmében pedig a törvény II. fejezetében meghatározott alakszerűségek mellőzésével létrejött szerződésekből eredő összes vitás magánjogi kérdések elbírálására — ideértve a kárköveteléseket is — a kir. bíróságok, a törvény II. fejezete megkívánta alakszerűségek megtartásával kötött szerződésekből származó és hatósági intézkedést igénylő ügyek, nemkülönben a vállalkozó és munkások között felmerülő egyénenkint — figyelemmel az 1933 : V. t.-c. 12. §-ára — a 100 pengőt meg nem haladó kárkövetelések elbírálására a közigazgatási hatóságok hivatottak. Ezekre a törvényes rendelkezésekre tekintettel az 1899 : XLII. t.-c. II. fejezetében szabályozott jogviszonyból származó követelés elbírálásának hatásköri hovatartozása kérdését tehát elsősorban az dönti el, hogy a felek között létrejött szerződés az 1899 : XLII. t.-c. II. fejezetében meghatározott törvényes alakszerűségeknek megfelel-e. Ilyen alakszerű szerződés fennforgása esetében pedig, amennyiben kárkövetelésről van szó, a követelés összege meghaladja-e a 100 pengős értékhatárt. A hatáskör szempontjából tehát a jelen ügyben is — cséplőgép vállalkozó és gazdasági munkások közötti jogviszonyból eredő ügyről lévén szó — elsősorban azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy egyfelől K. József és most említett társai, másfelől B. János között létrejött szerződés a felhívott törvényhelyben meghatározott alakszerűségeknek megfelel-e vagy sem. Az iratok tartalmából kitünőleg: Jász-Nagykún-Szolnok vármegye alispánjának véghatározatában idevonatkozólag megállapított tényállás szerint — amelyet a Hatásköri Bíróság a hatásköri kérdés eldöntésénél irányadónak vett — a fentnevezettek között az 1899 : XLII. t.-c. II. fejezetében előírt alakszerűségeknek megfelelő szerződés nem létesült. A nem vitásan szóbelileg létesített megállapodásnál ugyanis az 1899 : XLII. t.-c. 7. §-a szerint megkívánt két tanú nem volt jelen. Ekként tehát a felek megállapodása nélkülözi a törvényes alakszerűségeket. Következőleg az alakszerűségek mellőzésével létrejött szerződésből eredő vitás kérdés elbírálására az 1899 : XLII. t.-c. 18. §-ána'k 2. bekezdése értékűében nem a közigazgatási hatóság, hanem a rendes bíróság hivatott.