Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ]()!) jókarban tartása a meder, illetve parti birtokosoknak kötelessége és hogy a jókarban tartás költségeihez mindazok, akik abból hasznot húznak, arányosan hozzájárulni tartoznak. A jelen esetben ugyanis nem annak a kérdésnek az eldöntéséről van szó, hogy a parti birtokosok közül kik tartoznak és milyen arányban a meder vagy a partok jókarban tartásához, illetőleg a végzett munka ellenértékének megtérítéséhez hozzájárulni; vagyis nem hozzájárulási kötelezettségnek és mértékének megállapításáról van szó; hanem, hogy a parti birtokosok és a munkavállaló között létesült kétoldalú megálapodás alapján — melyet a munkavállaló már teljesített — kötelezhetők-e, illetőleg ikötelezendők-e a megállapodást létesítő parti birtokosok a szerződés szerinti teljesítésre. Ekként pedig az az eldöntendő kérdés — feltételezve, hogy a munkavállaló a vállalt munkát rendben elvégezte — hogy id. B. István és társai parti birtokosok-e, megkötötték-e a megállapodást; illetőleg, hogy köti-e őket a megállapodás s ha igen milyen hosszú a parti birtokuk. Ezeknek a kérdéseknek az eldöntése pedig a magánjog szabályai alá tartozik és semmiféle formában sincs a magánjogi jogviszonyból származó kérdések eldöntésére hivatott hatóságok hatásköréből elvonva. Annál kevésbbé, mert a hivatkozott törvény ilyen irányú intézkedéseket nem tartalmaz és mert a törvény 4. §-ában kimondja, hogy a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona. Következőleg a parti birtokos a vízjogról szóló törvény keretein belül a vizek partjával és medrével korlátlanul rendelkezhet. A fentiektől eltekintve a jelen ügy elbírálása még az esetben sem tartozna a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha C. József az 1899 : XLI. t.-c. hatálya alá tartozó földmunkásnak vagy napszámosnak volna tekintendő. Az 1899 : XLI. t.-e. 1. §-a ugyanis kimondja, hogy annak, aki vizi munkálatnál, továbbá út vagy vasút építésénél díjazásért föld vagy azzal kapcsolatos munka teljesítésére mint napszámos vagy munkás szerződik, az 1898 : II. t.-c. 34. §-ában körülírt munkásigazolvánnyal kell bírnia. Az idézett törvénycikk 2. §-ában felhívott 1898 : II. t.-c. 46. §-a értelmében pedig, ha a munkavállalónaik ilyen munkásigazolványa nincs, a szerződésből származtatott jogai érvényesítésének el-