Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XII. kötet 1924-1931 (Budapest, 1939)

90 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK részben merőben közjogi jogviszonyról lévén szó, az a jogi helyzet, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a felperessel szemben a kizárás és az oklevélhonosítás kérdésében követett eljárása alakított volt ki, az 18G9 : IV. t.-c. 1. §-ában kifejezett alkotmánytételnek megfelelően rendes bírói úton meg nem másítható. A kereset tárgya igenis az állam kártérítési felelőssége, amely felelősségnek az alapját a felperes az állami közeg személyes hibájában, illetőleg a hivatalos eljárása közben tanúsított vétkes magatartásában és az államkincstárnak az alkalmazott ebbeli ténykedéséért való vagyoni felelősségében jelölt meg. A kártérítési felelősség kérdésének a közigazgatási eljárás törvényessége csupán előkér dése. Ez az előkérdés rendes bírói úton csak abban az esetben nem volna elbírálható, ha maga a főkérdés (a kártérítési felelősség kérdése) sem tartoznék oda. Olyan különösen törvényes jogszabály azonban, amely ebben az utóbbi kérdésben a m. kir. államkincstárral szemben a rendes bírói utat kizárná, egyáltalán nincs. Ilyen értelmű törvényes rendelkezést sem az alperes képviselője által felhívott 19.349/1875. YKM. és 60.982/1910. VKM. számú rendeletek, sem egyéb jogforrások nem tartalmaznak. Különleges hatásköri szabályozás hiányában tehát a hatáskör kérdése a jelen esetben azon fordul meg, hogy közjogivagy magánjogi kártérítési felelősség esetéről van-e ezúttal szó. (Mint a Fejben.) Ennek a joggyakorlatnak alapjául nyilvánvalóan az a megfontolás szolgált, hogy a közigazgatás törvényszerűségének korlátait, ha nem is büntetőjogi beszámítás alá eső, de mindenesetre alanyi hibára visszavezethető módon túllépő közhivatal nok szabályellenes ténykedésével valójában magánjogi tilos cselekményt (delictum civile) követ el, amidon közigazgatási eljárás közben a magánost vagyoni jogaiban jogellenesen megkárosítja. Az önálló intézkedés jogával felruházott állami tisztviselő a helyes jogi felfogás szerint az állmának nem képviselője, hanem szerve lévén, az ő alanyilag hibás ténykedéséért, amely mindazonáltal az állam akarata gyanánt jelentkezik, a magánjogokat sértő vagyonjogi vonatkozásában az államkincstár — hacsak kifejezett eltérő, megszorító vagy kizáró törvé-