Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XII. kötet 1924-1931 (Budapest, 1939)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 83 de az ügy jogerős érdemi végeldöntése előtt életbelépett új hatásköri jogszabály alapján hoztak, létesíthető-e újabb hatásköri összeütközés. A Hatásköri Bíróság ezt a kérdést igenlő értelemben döntötte el. (Mint a Fejben I. alatt), ámde ez a szabály, amely egyfelől a Hatásköri Bíróság, másfelől a bírói és a közigazgatási hatóságok viszonyát rébus sic stantibus rendezi, nyilvánvalóan nem vonatkozik a törvényhozó hatalomra, amely — a magyar alkotmányban ismeretlen — alaptörvény hiányában, természeti és erkölcsi korlátoktól eltekintve, amelyek azonban bírói úton nem érvényesíthetők, szabadon rendelkezhetik. Vagyis (mint a Fejben II. és III. alatt). Megerősíti ennek az álláspontnak a helyességét az 1911:1. t.-c. 499. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, amely szerint az olyan pergátló körülményeket, amelyeket az elsőbíróság a per bármely szakában hivatalból figyelembe venni köteles volt, a fellebbezési bíróság is hivatalból köteles figyelembe venni, mégpedig akkor is, ha az elsőbíróságnak ezek felől hozott határozata jogerőre emelkedett. (1926. okt. 11. — 1926. Hb. 50.) B) RENDES BÍRÓSÁGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI HATÁSKÖRPOLGÁRIÜGYEKBEN 7. Közigazgatási hatóság határozata után bírói út igénybevétele. Hatásköri jogrendszerünknek egyik sarkalatos alaptétele, hogy ha valamely magánjogi jogviszonyból felmerülő "vitás kérdést a törvény vagy törvényerejű rendelet kifejezett rendelkezéssel közigazgatási eljárásra utal, úgy azt a kérdést a közigazgatási hatóság — az 1869 : IV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően — a közigazgatási hierarchia rendén a saját hatáskörében végérvényesen dönti el. Vagyis a közigazgatási hatóság határozata után bírói út igénybevételének szabályként nincs helye. A kivételeket a törvénynek vagy más törvényes jogszabálynak kifejezetten kell tártai(>*