Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XII. kötet 1924-1931 (Budapest, 1939)

108 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK majd béresnek alkalmazta azzal a kikötéssel, hogy neki a szolgálata ellenértékekép kiházasítást ad. Minthogy azonban T. I. a kiskorút közel hétévi szolgálat után az ígért kiházasítás nélkül elbocsátotta, a kiskorúnak a 1 örvényes képviselője ezúttal a megszolgált időre megfelelő bért követel. Eszerint a törvényes képviselő a kiskorú igényét olyan szerződésre alapítja, amelyet ö a kiskorú házasságra lépégének, akkor még nem ismert időpontjáig terjedő, évek, hónapok, hetek, vagy napok számában előre ki nem fejezhető — vagyis bizonytalan — időtartamra (dies incertus an, incertus quando) és ebből folyólag nem bér, hanem a szolgálati idő tartamának bizonytalansága miatt azzal arányba sem hozható jutalom ígérete fejében kötött s még csak nem is állítja azt, hogy a szerződést a felek felmondási idővel korlátozták volna. Minthogy azonban (mint a Fejben I. alatt); minthogy továbbá a szóban lévő szerződés az 1907 : XLY. t.-c. idézett szakaszai értelmében a gazdasági cselédszerződés érvényességéhez szükséges ezeket a kellékeket nélkülözi: mindezeknél fogva a felek közt létrejött szerződés nem cselédszerzödés, a vitás követelés pedig nem cselédbér, hanem elvan — szolgálatért igényelt — díjazás, amelynek mint sem az 1907. XLV. t.-c. (>2. §-ával, sem más törvénnyel a közigazgatási hatóság elé nem utalt magánjogi természetű követelésnek elbírálása, az e tekintetben irányadó általános szabály értelmében a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben igaz, hogy nyilatkozatában T. T. részben kétségbe vonta a keresetben előadott tényállás valóságát, azt vitatván, hogy a kiskorú A. J. az 1922. év őszig nem „kiházasítás" fejében, hanem bérért szolgált őnála és csak ekkor létesült köztük olyan megállapodás, hogy azontúl a kiskorú nem bért kap, hanem kiházasítást. Ámde a hatáskörök elbírálásánál és az igény jogi minősítése szempontjából a panasz, illetőleg kereset alapjául előadott tényállás az irányadó; az előadott tényállás valóságánák elbírálása már az ügy érdemére tartozik. (1929. Febr. 11. - 1928. Hb. 47.) Azonos: 1930. Hb. 15,, 192S. Hb. 35.