Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 41 ülési megállapodása értelmében azonban nem volt olykép értelmezhető, mintha a gyámhatóság hatásköre az eltartási kötelezettség törvényes elöföltételeinek eldöntésére is kiterjedhetne; ennek következtében a nagyszülővel szemben érvényesített tartási kötelezettség vitás kérdésének eldöntése már az 1877. évi XX. tc. 11. §-a alapján is a rendes bíróság hatáskörébe tartozott. Minthogy azonban az 1877. évi XX. tc. 11. §-ának utolsóelőtti bekezdését az 1912. évi LIV. tc. 21. §-ának 1. bekezdése kifejezetten hatályon kívül helyezte, 1915. évi január hó 1. napjától kezdve annak az általános szabálynak kell érvényesülnie, amely szerint magánjogi követelések elbírálása ellenkező törvényes intézkedés hiányában a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. Ennek megfelelően a m. kir. belügyminiszternek 1915. évi augusztus hó 4. napján 54,404. szám alatt az árvaszékhez kibocsájtott körrendelete az utolsó bekezdésben kimondja, hogy a gyámhatóság a nagyszülők tartásra kötelezése iránt az 1915. évi január hó 1-től kezdve nála előterjesztett kérelmet érdemleges tárgyalás nélkül rendes bírói útra utasítja. 53. Ha az iparhatóság hatáskörének hiányát nem állapította meg, hanem az ügy tárgyalásába bocsátkozva a panaszost panaszával bizonyítékok hiányában utasította el, illetve a törvény rendes útjára, a közigazgatási hatóság részéről nincs olyan határozat, amely az 1907. évi LXI, tc. 7. §-ának 1. pontjában írt összeütközés alapjául szolgálhatna. Rendes bíróságok között felmerült hatásköri összeütközés nem tartozik a hatásköri bíróság elintézési körébe. 1918. szeptember 30. Hb. 56. sz. a. II. Igaz ugyan, hogy Budapest székesfőváros IX. kerületének elöljárósága mint elsőfokú iparhatóság az 1918. évi január hó 24-én 1403/1918. szám alatt kelt határozatában arról is értesítette a panaszost, hogy a panaszát eredetileg tévesen adta be az iparhatóságnál, — azonban az elöljáróság hatáskörének hiányát sem a panasz előterjesztése alkalmával, sem később határozatilag meg nem állapította, hanem az ügy tárgyalásába bocsátkozott és az 1917. évi június 26-án 17,018/1917. szám alatt kelt véghatározatával panaszost panaszával bizonyítékok hiányában utasította el, illetve a törvény rendes útjára. Ilyen körülmények között a közigazgatási hatóság részéről nincs