Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

278 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Ezekkel az általános elvekkel összhangban kell az 5,555/1922. M. E. számú lakásrendelet 11. §-ának harmadik bekezdésében, valamint a 2,222/1923. N. E. számú rendelet 14. §-ának harmadik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést értelmezni, amely szerint: „azt a személyt, akinek részére lakásigazolványt állítottak ki, szükség esetében kényszereszközök alkalmazásával is be lehet az illető helyiségbe költöztetni s ebből a célból azt, aki a helyiséget jogosulatlanul elfoglalva tartja, hivatalból is el lehet távolítani." Az idézett rendelkezés helyes értelme az 5,555/1922. M. E. számú rendelet 11. §-a második bekezdésének (2,222/1923. M. E. sz. rendelet 14. §-a második bekezdésének) és a 12. §. második bekezdésének (2,222/1923. M. E. sz. rendelet 15. §-a második békezdésének) egybevetéséből kitetszően az, hogy azt a személyt, akinek javára a közigazgatási hatóság, a lakásrendeleten alapuló törvényes hatáskörében, hatósági igénybevételt rendelt el vagy enélkül részére lakásigazolványt állított ki, bírói eljárás mellőzésével közigazgatási végrehajtás útján lehet az igénybevett helyiség birtokába be- vagy visszahelyezni s ebből a célból azt, aki valamely helyiséget a hatóság engedélye (lakásigazolvány) nélkül elfoglalva tart, jóllehet annak váltására köteles lett volna, ugyancsak közigazgatási kényszerrel lehet a helyiség birtokából eltávolítani. Nem jelenti azonban az idézett rendelkezés azt, hogy a közigazgatási hatóság, törvényes hatáskörben eszközölt igénybevétel, vagy igénybevétel alóli mentesítés, meghatározott időre szóló albérbeadás, szolgálati vagy munkaviszony megszűnésének esetén kívül és lakásigazolványkényszer alá nem tartozó esetekben is elbírálhassa magánfelek közt azt a lényegében magánjogi és a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó kérdést, hogy magánszemély valamely helyiséget jogosultan tart-e elfoglalva, mert különben a lakásrendelet idézett rendelkezése a gyakorlatban a rendes bírósági és a közigazgatási hatósági hatáskörök teljes összezavarásához vezetne. A jelen ügyben a lakásügyi közigazgatási hatóság üzlet- és mühelyhelyiség birtokába közigazgatási kényszer útján rendelt visszahelyezést oly esetben, amidőn — az 5,555/1922. M. E. számú ren- % delet 16. §-ának 5. pontja értelmében — lakásigazolványkényszer nyilvánvalóan nem forgott fenn, lakásigazolványt a hatóság az alperes részére nem is állított ki, hatósági igénybevétel sem lett a szóbanlevő üzlet- és mühelyhelyiségekre vonatkozóan elrendelve és a kiürítést a közigazgatási hatóságnál nem szolgálati vagy munka-