Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

274 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. bíróság a lakás átengedésére vonatkozó egyesség hatályának megszűnése folytán az előbbi állapot helyreállításának kérdésében, a közigazgatási hatóság pedig igénybevétel kérdésében határozott. 1923. június 25. 1922. Hb. 37. sz. a. III. A felperes azon az alapon tett hatásköri összeütközési bejelentést, hogy a kereseti lakásrész visszabocsátása, majd ugyanennek a lakásrésznek hatósági igénybevétele iránt folyamatban volt ügyben mind a rendes bíróság (kir. járásbíróság és kir. törvényszék), mind pedig a közigazgatási hatóság (lakáshivatal és lakáshivatali fellebbviteli tanács, m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter) ugyanannak az ügynek az érdemében, jelesül a kereseti lakásrész használatának kérdésében határoztak és ugyanerre a lakásrészre rendeltek el — ellentétes értelemben — kielégítési végrehajtást. Ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete nem merült fel, mégpedig a következő okokból: Mind a rendes bíróság, mind a közigazgatási .hatóság bár ugyanazon felek között és ugyanarra a pertárgyra vonatkozóan, ámde mind a kettő más-más jogalapon előterjesztett kérelem felett döntött, ennélfogva az ügyazonosság, amely minden hatásköri összeütközés felmerültének nélkülözhetetlen előfeltétele, a jelen esetben fenn nem forog. A felperes ugyanis a rendes bíróságnál a szóbanlevő lakásrész visszabocsátását azon az alapon szorgalmazta, hogy a lakásrészt az alperes jogcím nélkül tartja birtokában, mert azt az egyezséget, amelynek alapján az alperes a lakásrészt birtokába vette volt, a felek később közös megegyezéssel hatálytalanították. Az alperes ezzel szemben a közigazgatási hatósághoz ugyanannak a lakásrésznek a saját részére hatósági igénybevételéért folyamodott. Míg tehát a rendes bíróság a saját törvényes hatáskörében azt a kérdést bírálta el, hogy a felek között a lakásrész átengedésére vonatkozóan létesült egyezség hatályának megszűnése folytán, az előbbi állapot helyreállításának helye van-e, addig a közigazgatási hatóság ettől a múltra vonatkozó kérdéstől függetlenül szintén a saját mégpedig a 2,300/1921. M. E. számú lakásrendelet 23. §-án alapuló törvényes hatáskörében az alperes birtoklásának csupán a jövőre vonatkozható konstitutív jogalapja kérdésében foglalt állást és helytadó határozatával a jövőre nézve