Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

250 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. katonatisztek által elfoglalva tartott helyiségét a katonai beszállásolási törvény alapján csupán az 1921. évi november hó 1. napjától vette igénybe és az említett helyiségért járó térítést is csak ezen időponttól kezdődően állapította meg, a kir. járásbíróság pedig az ezen időpontot megelőző időre esedékes bérösszegben marasztalta az alpereseket. Ennek előrebocsátása után a Hatásköri Bíróság megállapítja, hogy a kir. járásbíróságnak P. 3,028/1921/2. számú ítélete, minthogy az ellen az alperesek a rendes bíróságnál fellebbezéssel nem éltek, még a kir. járásbíróság és a honvédelmi miniszter között bejelentett hatásköri összeütközési eset felmerülte és bejelentése előtt jogerőre emelkedett. A jelen ügyben tehát az 1907: LXI. tc. 7. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezés nyer alkalmazást, amely szerint a rendes bíróság érdemi ítéletének jogerőre emelkedése után azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, a Hatásköri Bíróság előtt eljárásnak nincs helye és a rendes bíróság jogerős érdemi ítélete a közigazgatási hatósággal szemben irányadó. 17. Uradalomban gépek feletti felügyeletre felfogadott éves okleveles gépész nem gazdasági cseléd, sem nem iparossegéd, mihezképest bérkövetelésének érvényesítése rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1923. március 5. 1922. Hb. 44. sz. a. III. A tényállás szerint a felperes okleveles gépész, akit a földbirtokos alperes éves gépésznek fogadott fel okányi uradalmába. Munkaköre az uradalmi gépek feletti felügyelet volt. Ezek szerint a felperes minősítéshez kötött gépészi munkák teljesítésére vállalván alkalmazást, vállalkozása figyelemmel az 1876: XIII. tc. 3. §-ának a) pontjában a cseléd általános fogalommeghatározásáról foglalt rendelkezésre, nem tekinthető az 1907 :XLV. tc. alá eső gazdasági cselédszolgálatnak. De nem tekinthető a felperes alkalmazása az 1884: XVII. tc. alá tartozó iparossegédi alkalmazásnak sem, mert a tényállás nem nyújt alapot arra, hogy az alperes gépmunkák elvállalásával iparszerüen foglalkozott volna. Ilyképen tehát a felperes és az alperes között csak oly munkabérszerződés keletkezett, amelynek alapján a leszolgált időre