Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

228 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 5,230/1922. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint továbbra is alkalmazni kell, lényegében rekvirálási rendelet, amely az 1. §-ában felsorolt vasanyagok, mint az 1914: L. tc. 4. §-a értelmében elsőrendű közszükségleti cikkek felett a rendelkezést egész Magyarország területén az ú. n. Vasbizottságnak a kizárólagos hatáskörébe utalta. E rendelet célja nyilvánvalóan az, hogy az állami, valamint más közérdekű szükséglet részére a megfelelő vasmennyiséget biztosítsa. Ehhezképest a 465/1917. M. E. számú rendelet 4. §-a szerint a termelő-üzemek vasanyagokat csak a Vasbizottság engedélyével szolgáltathattak ki és ilyen anyagokat az 5. §. harmadik bekezdésében a szabadkereskedelem részére kontingentált (vagyis 5,000 illetőleg 10,000 kilogrammon aluli) mennyiséget meghaladó mértékben beszerezni a termelő-üzemektől csakis a Vasbizottság engedélyével volt szabad. A termelő-üzemeknek a Vasbizottság által kiutalt szállítási megbízásokat a Vasbizottság utasítása szerint kellett teljesíteniök (4. §). A Vasbizottság engedélye alapján a termelő-üzemektől beszerzett vasanyagok csak a beszerzési engedélyben megszabott célra voltak felhasználhatók (6. §.) és a Vasbizottság mindenkit, akinek birtokában vagy őrizetében a rendelet hatálya alá eső vasanyagok voltak, arra kötelezhetett, hogy készletét a bizottság által megjelölt átvevőnek készpénzfizetés ellenében átadja (7.§. 1. bekezdés). Az előadottakból következik, hogy a 465/1917. M. E. számú rendelet a vasanyagok forgalma tekintetében — a háború tartamára, ideiglenesen — kivételt állapított meg az általános magánjognak és a kereskedelmi jognak a magántulajdonra vonatkozó szabályai alól és e szabályok helyébe egészen különleges szabályokat léptetett, amelyek az előbb említett általános jogszabályok alkalmazását kizárták. S minthogy e kivételes jogszabályok alapja főleg a közigazgatási célszerűség szempontja volt, amelynek mérlegelésére a közigazgatási hatóságok alkalmasabbak, ennek megfelelően e kivételes szabályok alkalmazására is azok tárgyi körén belül az 1914: L. tc. 7. §-a értelmében nem a rendes bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok voltak hivatva. Minthogy pedig a Vasbizottság a 465/1917. M. E. számú rendelet 3. §-án alapuló szervezeténél, úgyszintén a hatáskörébe utalt feladatok természeténél fogva közigazgatási hatóság volt; minthogy továbbá a Vasbizottság hatásköre, mint nem csupán cselekvő, hanem egyszersmind döntő hatáskörű közigazgatási hatóságé, nemcsak a szállítási engedélyek megadására vagy megtaga-