Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

216 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. (8. p.); az állami gyermekmenhely a nevezett gyermek felett saját közegeivel és megbizottaival felügyeletet gyakorol ; ellenőrzi, hogy a szerződés pontjai betartattak-e (9. p.) és fenntartja magának a jogot arra, hogy a leányt meg nem felelő gondozás vagy bánásmód esetén, vagy ha a gyermekvédelmi közigazgatás megkívánná, indokolás és kártérítési kötelezettség nélkül bármikor elvehesse (10. pont). E szerződés alapján Sz. E. a leszolgált időre járó természeti járandóságainak hátralékos részét igényeli volt munkaadójától. A 3. alszámú járásbírósági jegyzőkönyvhöz csatolt s hasonló ügyletről szóló szerződés szerint pedig, amelyet a budapesti m. kir. állami gyermekmenhely I. L. nevü, 1905-ben született fiatalkorú érdekében kötött volt, a szerződő fél, mint nevelőszülő veszi magához a fiatalkorút, a mezőgazdasági és ezzel rokon teendőkben való alapos kiképzés és megfelelő gondozás céljából ingyentartásba (1. és 8. p.); nem tekinti őt béres cselédnek, hanem jóltevőleg, mint családtaggal bánik vele (3. pont); egyszersmind tudomásul veszi a nevelőszülő, hogy ezen elhelyezéshez a cselédtörvénynek semmi néven nevezendő köze nincs (8. pont). A csatolt szerződések szelleme és különösen a Sz.-féle szerződés 1., 5. és 9. pontjában, valamint az I.-féle szerződés 3. és 8. pontjaiban foglalt rendelkezések arra engednek következtetést, hogy a szerződő felek szándéka a menhelyi gondozottaknak nevelőszülőkhöz kihelyezésénél általában és így tehát Sz. E. esetében is, nem cselédviszony létesítésére irányult. Az említett szerződések szelleme szerint ugyanis az 1901: VIII. törvénycikken alapuló állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó gondozottaknak úgynevezett nevelőszülőkhöz kihelyezése a családi környezetben való nevelés, tartás, gondozás és munkára oktatás célját, nem pedig azt a kizárólagos célt szolgálja, amelyet az 1876: XIII. törvénycikk tartott szem előtt, hogy t. i. — amint azt az utóbbi törvény 1. §-a megszabja — a szolgálatot vállaló munkaereje megfelelő bér ellenében, a munkaadónak szabad rendelkezésére bocsáttassék. A Sz.-féle szerződés felhívott pontjainak rendelkezéseiből továbbá megállapítható, hogy a 15. életévüket be nem töltött fiatalkorúaknak a menhely, mint gyermekvédelmi közigazgatási intézmény kötelékébe tartozása a kihelyezés tényével nem szűnt meg, hanem azzal a menhely csupán a nevelés és tartás terhét hárította át — időlegesen — a nevelőszülőnek tekintendő munkaadóra, a felügyelet, ellenőrzés és beavatkozás jogának fenntartása mellett, már pedig ez utóbbi