Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 125 A 18. §. harmadik bekezdése pedig a IV. fejezet szerint hatósági intézkedést igénylő ügyekre nézve, továbbá a munkások és segédmunkások között felmerülő, egyénenként 100 K-t (1,000 K-t) meg nem haladó kárkövetelések elbírálására a közigazgatási hatóságokat jelöli ki. Eszerint tehát míg az I. fejezetben szabályozott ügyekben a szerződésből eredő vitás magánjogi kérdések különböztetés nélkül a rendes bíróságok elé vannak utalva, addig a II. és III. fejezetben szabályozott ügyek csak a szerződés törvényszabta alakszerűségének hiánya esetében tartoznak a rendes bírósagok hatáskörébe, alakszerű szerződés esetében ellenben a közigazgatási hatóságok elé tartoznak, végül a IV. fejezetben szabályozott ügyekben minden különböztetés nélkül a közigazgatási hatóságok hatásköre van megállapítva. Tekintettel a törvénynek erre a világos rendelkezésére és tekintettel arra, hogy a IV. fejezet a szerződésre nem rendel alakszerűséget, nincs alapja annak a felfogásnak, hogy a IV. fejezetben szabályozott ügyek is csak akkor tartoznak a közigazgatási hatóság elé, ha a szerződés megfelel a törvény II. és III. fejezetében megszabott alakszerűségnek. További kérdés az, hogy a segédmunkásra vonatkozó ügyekben kihat-e a hatáskörre az a körülmény, vájjon a segédmunkásnak van-e vagy pedig nincs munkásigazolványa. Az 1899 : XLII. tc. 18. §-ának első bekezdése ugyanis arra az esetre, ha ez a törvény ellenkező intézkedést nem tartalmaz, a hatálya alá tartozó ügyekben az 1898: II. tc. megfelelő alkalmazását rendeli. Az 1898: II. tc. 1. §-a szerint pedig annak, aki nem cselédminőségben gazdasági munka teljesítésére szerződik, munkásigazolvánnyal kell bírnia; s a 46. §. szerint a munkaadó és a napszámos között a szerződés szóval is megköthető ugyan, de ha a munkásnak munkásiga-'olványa nincs, a szerződés a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. A most idézett 46. §-szal szemben az 1899 : XLII. tc. 15. §-a csak annyit tartalmaz, hogy a gazdasági munkás és az általa felfogadott segédmunkás között a szerződés szóval is megköthető, ellenben az 1898: II. tc. 46. §-ának a hatáskörre vonatkozó fentebb idézett rendelkezését nem veszi át. Ekként az 1899 : XLII. tc. 15. §-a önálló s az 1898: II. tc. 46. §-ától eltérő rendelkezést foglal magában: amiből következik, hogy az 1899: XLII. tc. IV. fejezetében a segédmunkások jogviszonyára vonatkozóan szabályozott ügyekben az 1899: XLII. tc.