Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 119 ügyek miniszteri biztosának hatásköréből később kibocsátott rendeletek, jelesül az 1920. évi június hó 3-án életbelépett 4,421/1920. M. E. számú rendelet és az 1921. évi május hó 18. napja óta hatályban levő 25,700/1921. I. M. számú rendelet a miniszteri biztos részére nem tartották fenn, mert a bennük foglalt taxativ felsorolás az idézett 4,040/1919. M. E. számú rendeletben meghatározott feladatkört nem öleli fel. De nemcsak a miniszteri biztosnak jelzett hatásköre szűnt meg, hanem amióta az 1,552/1920. M. E. számú korábbi lakásrendelet, valamint a kapcsolatos jogszabályokat 1921. évi április hó 10-ével a 2,300/1921. M. E. számú új lakásrendelet váltotta fel, nincs oly jogszabály sem, amely a lakásrekvirálásokkal okozott sérelmek orvoslását — a felügyeleti ügykörbe tartozó intézkedéseket kivéve — más közigazgatási hatóság hatáskörébe utalná. A most fennálló 2,300/1921. M. E. számú lakásrendelet 14. §-ának utolsó bekezdése tekintet nélkül arra, vájjon a rekvirálást a proletárdiktatúra idejében vagy máskor foganatosították-e,' egész általánosságban kimondja, hogy a rekvirált lakásrészbe behelyezett egyént úgy kell tekinteni, mint a lakás eddigi bérlőjének vagy tulajdonosának albérlőjét, a rekvirált különálló lakásba behelyezett egyén pedig a lakás főbérlője lesz. Ebből következik, hogy a lakásrekvirálás befejeztével a behelyezett fél elmozdítása végett előterjesztett kérelem felett csak az a szerv lehet hivatva dönteni, amelynek hatásköre van arra, hogy általában az albérlőt vagy a főbérlőt a bérletből elmozdíthassa. Ez a szerv pedig különösen, ha — mint a jelen esetben — az ügy alapjául szolgáló magánjogi szerződés érvényességét kell elbírálni, eltérő törvényes rendelkezés hiányában az általános szabályok, főképen az 1911:1. tc. (Pp.) rendelkezései, valamint a 2,300/1921. M. E. számú lakásrendelet V. fejezete értelmében nem a lakásügyek miniszteri biztosa vagy más lakásügyi közigazgatási hatóság, hanem a rendes bíróság. Mindezeknél fogva a hatásköri bíróság a jelen esetben felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg. Az elintézés e módjának nem áll útjában az, hogy az említett ügy megindítása óta annak folyamata. alatt különböző hatásköri szabályok voltak érvényben, mert a hatásköri összeütközések elintézésénél követett állandó gyakorlat szerint az új hatásköri szabályt