Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 107 III. Az 1907: LXI. tc. 7. §-ának a jelen esetben egyedül számbavehető 1. pontja értelmében negatív hatásköri összeütközés esete akkor merül fel, ha mind a rendes bíróság, mind a közigazgatási hatóság, melyek közül az egyiknek hatáskörébe tartozik az eljárás, ugyanarra az ügyre nézve jogerősen kimondták, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik. A jelen esetben csupán a rendes bíróság (járásbíróság) mondotta ki hatáskörének hiányát, a közigazgatási hatóság (főszolgabíró) ellenben a szolgálatból jogtalanul való elbocsátásra alapított panaszt (1907 :XLV. tc. 48. és 17. §§.) nem hatáskörének hiányából, hanem a panaszhatáridő elmulasztása okából vagyis a kereset elévüléssel rokon érdemi okból utasította el. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete nem merült fel. 13. A hatáskör szempontjából Elsősorban a feljelentésben foglalt tények az irányadók. A Kbtk. kihágást megállapító rendelkezése a Btk. 95. §-ához képest csak akkor nyerhetne alkalmazást, ha az eljárás tárgyául szolgáló cselekmény illetőleg mulasztás egyszersmind a Btk. rendelkezése alá eső súlyosabb bűncselekmény (vétség) tényálladékát ki nem merítené. Fának elulajdonítási szándékkal való kivágása és ledöntésével a távbeszélőhálózat használhatatlanná tétele miatt az eljárás rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1921. május 9. Hb. 11. sz. a. III. A hatáskör szempontjából elsősorban a feljelentésben foglalt tények az irányadók. A feljelentésben foglalt tények pedig a jelen esetben nem az 1879: XXXI. tc. 69. §-ában körülírt erdei kihágásnak, hanem a Btk. 333. §-ába ütköző és a Bn. 48. §-a szerint minősülő lopás vétségének, továbbá nem a Kbtk. 112. §-ában körülírt kihágásnak, hanem a Btk.-nek az 1888: XXXI tc. 12. §-a szerint a távbeszélőkre i's kiterjedő 440. §-ában körülírt és az előbb említett lopás vétségével a Btk. 96. §-a értelmében anyagi halmazatban álló közveszélyü cselekmény vétségének íényáíládéki ismérveit foglalják magukban. Az eltulajdonított fa értéke ugyanis a feljelentés adatai szerint a 60 K-t meghaladta, már pedig az erdei lopások az 1879: XXXI.