Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

92 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. III. Az 1895: XXXIX. tc. 13. §-ában foglalt rendelkezések egybevetése arra mutat, hogy a törvény ebben a §-ban sem anyagi jogi, sem eljárási szempontból nem kívánta a csapat- és lőgyakorlatok „alkalmával" felmerülő minden kárnak megtérítését korlátozás nélkül, általánosságban szabályozni, hanem — amint ezt már a hatásköri bíróságnak 1913. október 6-án 1913. Hb. 98/2. sz. alatt Kelt határozata is kifejti — csakis azokról a károkról kívánt rendelkezni, amelyeket a csapat- és lőgyakorlatok megtartására szükséges földterületnek a szóbanforgó § első bekezdése értelmében megengedett használata, tehát jogos használat okozott. Emellett szól az idézett §-nak már kiemelt első bekezdésén kívül annak az a rendelkezése is, hogy a megtérítésnek lehetőleg a helyszínén, katonai közegek által rögtön kell történnie, hogy továbbá a vegyes bizottságnak közvetlenül a katonai gyakorlat bevégezte után kell összejönnie. Ez a rendelkezés arra mutat, hogy a 13. §. könnyen tisztába hozható oly károkat tart szem előtt, amelyeknek oki összefüggése a gyakorlattal nyilvánvaló. Olyan kárra tehát, amely nem a földterületnek a csapat- vagy lőgyakorlatra használásából, hanem — bár a csapatvagy lőgyakorlat alkalmából bekövetkezett — más károsító okból származott: a 13. §. szabályai ki nem terjeszthetők. A hatásköri bíróság álláspontja szerint tehát a 13. §. negyedik bekezdésében az „alkalmával" kifejezést szorosan kell magyarázni és ehhez képest a törvény helyes értelmezését a hatásköri bíróság abban látja, hogy a közigazgatási hatóságok hatásköre azoknak a kárigényeknek elbírálására szorítkozik, amelyek egyenest a földterületnek csapat- |vagy lőgyakorlatra történt használásából felmerült kár megtérítésére irányulnak. Emellett az álláspont mellett szól az is, hogy a közigazgatási hatóságnak kárkövetelések feletti bíráskodását megállapító rendelkezés kivételes rendelkezés és azt mint ilyent szorosan kell magyarázni. Minthogy a jelen esetben a perbeli felperes nem a kiemelt * természetű kárnak, hanem oly kárnak megtérítését követeli, amelyet neki egyes katonák a csapatgyakorlat rendeltetésén kívül eső, jogellenes magatartásukkal a csapatgyakorlatba be nem vont területen okoztak: az 1907: LXI. tc. 7. §-ának 1. pontja szerint felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni.