Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. ségét az követi el, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit fondorlattal tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és az által annak vagy másnak vagyoni kárt okoz. Terhelt a jelen esetben más nevére kiállított lisztigazolványt használt. E vádbeli tettet a csalásnak törvényes fogalommeghatározása szempontjából mérlegelve, a hatásköri biróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a terhelt tettében a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata nem ismerhető föl, mert a rendelkezésre álló adatok csak arra mutatnak, hogy a vendéglősvádlott a jogosan folytatott üzlete körében vendégeinek jobb vagy bővebb ellátásáról akart gondoskodni. Ez pedig a jogtalan haszonszerzés büntetőjogi fogalmát nem meríti ki. Ezenfelül a jogtalan haszonszerzés folyománya, illetve eredménye: a károkozás, mint a csalásnak egy másik lényeges alkateleme szintén nem forog fönn: mert hogy Z. E. kárt szenvedett volna, arra adat nincs; a közellátási vállalatot pedig kár nem érte, mert a terhelt az átvett liszt árát megfizette. A vádbeli cselemény tehát nem csalás. De a BTK. 400. §-ában meghatározott közokirathamisítás vétségének, illetve bűntettének ismérveivel sem bír a vád tárgyává tett cselekmény, mert a lisztjegy és az ezzel kapcsolatban vezetett összeírási lapok és lajstromok nem oly köziratok, illetve nyilvános könyvek, amelyek valaki jogai vagy jogviszonyai lényegére vonatkoznának. Végül a terhelt cselekménye az itt szóba jöhető KBTK. 71. $-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágást sem állapítja meg, mert a lisztjegy nem tartozik az e törvényhelyen felsorolt közokiratok közé, s azt a terhelt nem alkalmazás, eltartás, segélynyerés céljából használta. A terhelt cselekménye tehát csak a közellátás érdékében kibocsátott hatósági rendeletet sérti, s mint ilyen csakis