Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. szerzés fogalmát büntetőjogilag ki nem meríti akkor sem, ha a lisztszerzés ténye egyébként jogtalannak is tekinthető. A csalásnak itt említett jogi ismérve különben azért sem forog fönn, mert folyománya, illetve eredményeként a csalás, nak egy másik alkotó eleme, a károkozás sem állapítható meg. Nincs ugyanis adat arra, hogy a terhelt az őt meg nem illető igazolványok érvényesítésével családjának a tényállásban említett tagjait bármi tekintetben megkárosította volna ; sőt a tényállásból arra lehet következtetni, hogy a terhelt az érdekelt családtagok tudtával és beleegyezésével cselekedett. A közellátási vállalat pedig kárt nem szenvedett, mert a terhelt az átvett liszt és cukor árát megfizette. Az eddig említett két lényeges jogi ismérv nélkül tehát a terhelt cselekménye csalásnak nem minősíthető. A vádbeli tettet a hatásköri bíróság jogilag a BTK. 400. ?j-a alapján értékelte, s úgy találta, hogy az a törvényhelyen meghatározott közokirathamisítás vétségét, illetve bűntettét a cselekmény szintén nem valósítja meg ; mert sem a li-zt-, cukorjegy, sem az ezekkel kapcsolatban vezetett összeíró lapok, lajstromok nem oly közokiratok, illetve nyilvános könyvek, amelyek valaki jogai vagy jogviszonyai lényegére vonatkoznának. Végül a vádbeli cselekmény a KBTK. 71. §-ában megállapított közbiztonság elleni kihágásnak sem mondható, mert a liszt- és cukorjegy nem tartozik a KBTK. 71. ^-ában felsorolt közokiratok közé, s mert a terhelt azokat nem alkalmazás, eltartás, segélyezés céljából érvényesítette. A terheltnek a közellátás érdekében kibocsátott hatósági rendeleteket kijátszó cselekménye mindezeknélfogva csupán a 4586 1915. M. E. számú rendelet 10., illetve az 1914. évi L. tc. 9. ^-ába ütköző kihágás tényálladékát látszik kimeríteni; ezért a közigazgatási hatóságok hatásköre volt megállapítandó.