Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

214 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Bűnügyekben. 115. Jogtalan legeltetés, ha az okozott kár 60 koronát meghalad és a Btk. 421. §-ában meghatározott vagyonrongálás tényálladékához megkívánt szándékosság nem állapítható meg, a bíróság által, ha nem is vagyonrongálás vétségeként, de mint az erdőtörvény 100. §-a alá eső erdei kihágás bírálandó el. C. 1912 ápr. 23. 2953. B. sz. jogegys. hat. W. F. obrázsai nagybirtokosnak panasza szerint M. M. oláhcsesztvei juhpásztor 1910. évi június hó 14-én az őrizetére bízott 369 darab juhot a feljelentő tulajdonát képező Oláhcsesztve község határában az cin Coasta» nevű dűlőben fekvő kétéves akácos erdejébe beengedte és ott mintegy 3/4 kat. hold területen a fiatal akác-csemetéket tönkretette, amiből feljelentőnek az erdőgondnok becslése szerint 225 korona kára származott. A balázsfalvi kir. járásbíróság 1911. évi május hó 22-én 1910. B. 484/19. sz. a. hozott ítéletével megállapítván, hogy M. M. vádlott a juhokat a feljelentő hat éven aluli akácosában gondatlanságból legeltette, ennek alapján vádlottat az 1879 : XXXI. tc. 69. §-ának b) pontjában meghatározott erdei kihágásban bűnösnek nyilvánította és ezért az idézett tc. 100. §-ának 2., illetőleg utolsó bekezdése értelmében behajthatlanság esetén 10 napi elzárásra átváltoztatandó 332 K io~ f pénzbüntetésre ítélte el. Vádlottnak ezen itélet ellen közbevetett felebbezésére a gyulafehérvári kir. törvényszék 1911. évi augusztus hó 22-én 3525. sz. a. hozott másodfokú jogerős ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján megsemmisítette és vádlottat az erdei kihágás vádja alól, hivatkozással a Bp. 326. §-ának 1. pontjára, felmentette. Indokolja a kir. törvényszék ezt a rendelkezést azzal, hogy az 1879 : XXXI. tc. (erdőtörvény) 69. §-ának b) pontja szerint erdei kihágást csak az követ el, aki szándékosan vagy gondatlanságból az erdőben legeltet és a kár összege 60 K-t túl nem halad. A vádlottnak tulajdonított cselekmény az okozott 225 K kárra való tekintettel, vagyonrongálást képezhetne ugyan, ha és amennyiben a vádlott terhére szándékosság is bizonyíttatott volna. Minthogy azonban arra nézve, hogy vádlott panaszos vagyonát szándékosan rongálta volna, vádlott tagadásával szemben terhelő adat nem volt megállapítható, ezért őt a vádbeli kihágás vádja alól felmenteni kellett.