Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

164 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK Az 1790: XXVI. tc. 10. §-a elrendeli, hogy az evangélikusoktól elvett alapítványok visszaadassanak, a király főfelügyeleti joga ezekre is kitérj esztetvén, a 12. §. pedig elrendeli, hogy a katholikus alapítványok a katholikus, az evangélikus alapítványok pedig az evangélikusok javára fordíttassanak. Az ugyanez évi XXVII. tc. a királyi felségnek jogait a görög nem egyesültek alapítványaira is kiterjeszti. Az 1808: VII. tc. a Ludovika katonai akadémia törvénybe iktatásával kapcsolatban megemlíti, hogy az intézet alapja legnagyobbrészt önkéntes alapítványok által létesült. Az 1827: XXIV. tc. a Bibits és Király püspök-féle alapítványokat iktatta törvénybe. Az 1836: XXIV. tc. a Szepesy Ignác püspök által tett alapítványnak, az ugyanaz évi XL. tc. a Buttler János által tett, az ugyanaz évi XLII. tc. a gr. Nádasdy Ferenc és Gasparek Kázmér által tett és az 1840: XLL tc. a Magovich Sándor által tett alapítványoknak a törvényhozás által megörökítéséről rendelkeznek. A most felhívott törvényekből általában kétségen kívül áll, hogy az 1848. évet megelőző idők törvényhozása az alapítványok felett gyakorolandó főfelügyeletet a király kezébe adta anélkül, hogy a főfelügyelet köre tekintetében bármiféle korlátozást tett volna. Mert nem tekinthető ily korlátozásnak az i7i5:LXXIV. tc.-nek az a kijelentése, hogy «dum et quando bene videbitur», ha ugyanis a törvény a legfelsőbb tényezőnek az alapítványra vonatkozó felügyeleti jogot megadja, a felügyeleti hatóság hatáskörébe tartozik annak a megállapítása is, hogy a felügyelet érvényesítése mikor és mennyiben szükséges ? Ebből pedig következik, hogy a főfelügyeletnek a király részére biztosított azt a jogát már az akkori idők törvényhozása sem magyarázta akkép, hogy a felügyeleti jog csak a már létesült alapítványokra vonatkozik és annak köréből az alapítvány létesülése körül való tevékenység kizárva volna.