Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 103 Gombás községbe vezető utat összekötő területet, mely községi utcát képezett, azonnal tegye szabaddá; egyben Gvga. községgel szemben támasztható esetleges magánjogi igényével őt a rendes bírói útra utasította. Szolnok-Doboka vármegye alispánja a panaszlott fellebbezése folytán az 1913. évi július hó 9-én hozott 5492/1913. számú véghatározatával az elsőfokú határozatot azon rendelkezés törlésével, mely szerint panaszlott magánjogi igényével rendes birói útra Utasíttatott, helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy panaszlott a szóbanforgó utcát 15 nap és végrehajtás terhe alatt tartozik szabaddá tenni. Szolnok-Doboka vármegye közigazgatási bizottsága a panaszlott további fellebezésére az 1913. évi október hó 14-én hozott 2907-1913. számú határozatával a másodfokú határozatot helybenhagyta. Özv. B. L-né e véghatározat ellen fellebbezéssel (helyesen panaszszal) élt a m. kir. közigazgatási bírósághoz, amelyben azt adta elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik és kérte az alsófokú határozatok megsemmisítésével az eljárás beszüntetésének elrendelését. A kir. közigazgatási bíróság az 1914. évi október hó 7. napján 12231/1913. K. szám alatt hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert ebben az ügyben egy községi utcarészletnek magánegyén által történt elfoglalásáról és a forgalom elzárásáról van szó, tehát nem forog fenn oly vitás kérdés, amely akár az 1896 : XXYI. te, akár más törvény, vagy törvényes rendelkezés által hatáskörébe lenne utalva. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter, akihez az ügy iratai a m. kir. közigazgatási bíróság végzése értelmében áttétettek, azokat "illetékességi szempontból »i a m. kir. belügyminiszternek küldötte meg, aki özv. B. I.-nének a közigazgatási bizottság véghatározata ellen beadott — fellebbezésnek nevezett — jogorvoslatát az 1901: XX. tc. 1. Jj-a alapján 1915. évi április hó 18-án 34901/1915. VI. a) szám alatt visszautasította, mert az id. $ értelmében közigazgatási ügyekben harmadfokú határozat (intézkedés) ellen további fellebbezésnek helye nincsen. Özv. B. I.-né erre kérvénnyel fordult a dési járás főszolgabirájához, amelyben előadta, hogy ügyének harmadfokú érdemleges elbírálására az 1890: I. tc. ifi. i;'-a értelmében, de a törvény egész szelleme szerint is a m. kir. kereskedelemügyi miniszter illetékes és a törvény ellenére történt, hogy harmadfokon mégis a közigazgatási bizottság bírálta el az ügyet, amelynek határozata ezért nem létezőnek tekintendő. Kérte ügyének a kereskedelmi miniszterhez leendő felterjesztését, illetve, ha ezen kérelme nem teljesíttetnék, az iratoknak a hatásköri bírósághoz való felküldését, mert az 1907 : LXV. tc. 7. $-ának 1. pontjában irt hatásköri összeütközés esete forog fenn, mivel úgy a közigazgatási biróság, mint a kereskedelem-