Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

48 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. lendő összes költségeit a m. kir. kincstárral fogja megtéríttetni; a miniszternek erre az ígéretére alapítva igényét, kérte, hogy a bútorszállítási költség címén felmerült 520 K és jár. megfizetésére a m. kir. kincstár köteleztessék. A kir. járásbíróság az 1914. évi május hó 18. napján kelt 1914. P. VIII. 10,026 4. számú végzésével helyt adott az alperes által az 1893: XVIII. tc. 27. §-ának 1. és 2. pontjai alapján emelt pergátló kifogásnak és a pert megszüntette. A végzés indokolása szerint az igazságügyminiszter nem mint magánember, hanem mint igazságügyekben bármiféle illetmény ki_ utalványozására egyedül jogosított közhivatalnok tehetett csak ígéretet felperesnek, abból a törvényadta jogából kifolyólag, hogy a költségvetés keretében 2000 K-t meg nem haladó jutalom, illetmény vagy pótlék engedélyezése s kiutalása iránt a minisztertanács hozzájárulása nélkül a saját hatáskörében intézkedhetik. Ebből az ígéretből tehát nem származhatik magánjogi kötelem, annál kevésbbé, mert ez az igéret felperessel mint bírósági végrehajtóval, tehát állami tisztviselővel szemben arra nézve tétetett, hogy az átköltözködés költségét a kincstár, tehát a köz-, illetve állami vagyonból mint illetményt fogja megtéríttetni. Felek között tehát a fenti ígéretből nem magánjogi, hanem legfeljebb közjogi kötelmi viszony jöhetett létre, amelynek elbírálására — minthogy az állami tisztviselők bármily címén igényelt illetményeire vonatkozó vitás kérdéseknek eldöntesse a bíróságok hatáskörébe nem tartozik — a kir. járásbiróság nem bír hatáskörrel. V. A. ezután az igazságügyminiszternek 47,125/1914- V. számú rendelete ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz fordult panasszal, amelynek hatásköre ellen az igazságügyminiszter kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság a miniszter hatásköri kifogásának helyt adva, az 1914. évi november hó 24. napján 8857 1914. K. számú végs ésével a panaszt érdemleges elbirálás nélkül visszautasította, mert a jelen esetben a panasz tárgyát nem az 1893: IV. tc. szerint járó illetményekre való igényből eredő, hanem az igazságügyi állami szolgálat körében alkalmazottnak más állomáshelyre történt áthelyeztetéséből kifolyólag igényelt s külön szabályzattal megállapított járandóság körül felmerült vitás ügy képezi, melynek elbírálása sem az 1896: XXVI. tc, sem más törvényes rendelkezés által a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem utaltatott. V. A. a budapesti IV. ker. kir. járásbiróság és a m. kir. közigazga-^ tási bíróság között nézete szerint felmerült hatásköri összeütközést a hatásköri bíróságnál jelentette be és kérte a rendes bíróság hatáskörének megállapítását.