Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 199 A temesdobozi gör. kel. román hitközség képviseletében megjelent Sz. E. gör. kel. lelkész, mint iskolaszéki elnök előadta, hogy a panaszldnak néhai férje szolgálati idejére bemondott adatai a valóságnak megfelelnek és hogy néhai F. Gy. volt tanító részére annak idején korpótlék nem állapíttatott meg és pedig azért, mert azt ő nem kérte. Egyben beismerte, hogy özv. F. Gy.-né a követelt özvegyi illetményt, vagyis férjének félévi fizetését ennek elhalálozása után nem kapta meg, mivel ezt eddig nem követelte: kijelentette, hogy a hitközség ezen illetményt, ha az részére megállapíttatnék, befizetendi. Temes vármegye közigazgatási bizottsága a vizsgálatról felvett jegyzőkönyv beérkezése után 1913. évi szeptember hó 5-én 3763 1913. kb. sz. a. hozott határozatával a kérvényt és mellékleteit azzal adta vissza özv. F. Gy-nének, hogy az 1907. évi XXVII. tc. végrehajtása tárgyában kiadott Utasítás 10. §-ának 14. bekezdése értelmében a hátralékos tanítói illetmények csak 5 éven belől hajthatók be közigazgatási úton. Ezen idő eltelte után a követelés megállapításának és behajtásának kérdése rendes polgári per útján döntendő el, melynek fóruma a kir. járásbíróság. Özv. F. Gy.-né ezután a buziásfürdői kir. járásbíróságnál a temesdobozi gör. kel. román hitközség, mint iskolafenntartó ellen 383 K és jár. iránt sommás pert indított. Keresetében előadta, hogy néhai férje F. Gy. Temesdoboz községben mint felekezeti tanító működött 1887 szeptember hó i-től 1903 január hó 2-én bekövetkezett elhalálozása napjáig. Az 1868. évi XXXVIII. tc. 139. és 140. § rendelkezése (1907: XXVII. tc. utasítása 3. §-a) értelmében mint tanító özvegyének ez elhalálozás napjától számított félévig az egész fizetés, valamint 5 éves korpótlék reáeső részét van joga igényelni. Ezt a követelést közigazgatási úton érvényesítette, azonban Temes vármegye közigazgatási bizottsága 3763/1913 kb. sz. rendeletével a polgári bíróság elé utasíttatott; ez okból a halotti anyakönyvi kivonat, a működési szolgálat és alkalmazási bizonyítvány csatolása mellett kérte, hogy alperes hitközség, mint iskolafenntartó a 383 K tőke és ennek 3 évi kamatai megfizetésére köteleztessék. A kir, járásbíróság a közigazgatási iratokat beszerezte, azután 1914. évi február hó 25-én 1914. Sp. 117/2. sz. a. hozott végzésével a keresetet a S. E. 17. és 27. §. í. p., illetve utolsóelőtti bekezdése értelmében mint polgári bíróság elé nem tartozót, hivatalból visszautasította, mert a népoktatási nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanítók és ezek özvegyeinek igényeire nézve fennálló törvényes szabályok, céljuknál fogva a közoktatás érdekeinek előmozdítására vannak hivatva s így ama viszony, melyből felperes keresetét származtatja, nem esik a magánjog körébe ; ennélfogva annak, hogy a felperes keresete elévült-e, mint az ügy érdemére tartozó kérdésnek elbírálása, valamint a járandóságok behajtása az 1907. évi XXVII.