Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. foganatosítása napján őt, mint főmolnárt eddigi fizetésének fenntartása mellett a zárgondnoksága alatt álló malomba felfogadta és annak üzemben tartása céljából neki a malom kulcsait is átadta. 1913 július hó 24-én Sch. M. zárgondnok a malom kulcsait tőle elvette és a malmot minden indokolás nélkül bezáratta. Ez a ténye Sch. M. zárgondnoknak felmondás jellogével bír és minthogy a malmot lezáratta, ebből természetszerűleg következik, hogy az őt a törvény alapján megillető hároji havi felmondási idő alatt szolgálatait igénybevenni nem akarta, így tehát tekintettel arra, hogy az 1913 július 24—1913 okt. 24-ig terjedő felmondási idő a főőrlési idénybe esik, köteles neki havi 250 K-t, összesen 750 K-t megfizetni. A kir. járásbíróság 1913. évi október hó 7-én 1913. Sp. II. 464/2. sz. a. hozott végzésével az alperes pergátló kifogása alapján a pert megszüntette, mert alperes a kereset szerint, mint a gőzmalom zárgondnoka a malomnak üzemben tartása végett fogadta fel felperest, mint főmolnárt és ?így alperes ezen minőségében iparosnak tekintendő, továbbá, mert az a körülmény, hogy a kereseti előadás szerint felperes nem fix fizetést kapott, hanem a forgalomnak bizonyos százalékát kapta volna fizsetéskép, felperesnek iparos segédi minőségét meg nem szünteti és végül, mert felperes keresetének jogalapja a munkaviszony megszüntetéséből őt ért kár, melynek elbirálása az 1884: XVII. tc. 176. §. értelmében elsősorban az iparhatóság hatáskörébe tartozik. Felperes felfolyamodásában előadta, hogy a végreh. törv. 245. §. utolsó bekezdése alapján a zárlatot kérő ellenében is, mint aki a meghatalmazottként szereplő zárgondnokért felelőséggel tartozik, joga lett volna kártérítési követeléssel fellépni, már pedig kétségtelen, hogy zárlat jtkérő nem tekinthető munkaadónak. Különben közte és alperes közt nem szolgálati, hanem üzleti szerződés jött létre azon az alapon, hogy a malom többi segédszemélyzetét ő tartozik fizetni. A zalaegerszegi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1913. évi november hó 22-én 1913. E. 63/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta, mert igaz ugyan, hogy az alperesként perbevont zárgondnok a zárlatot kérő érdekében van kirendelve, tehát nem a végrehajtást szenvedettet helyettesíti; tekintettel azonban arra, hogy a felperes maga azt adja elő a keresetében, hogy az alperessel olyan szerződésre lépett, hogy alperes, mint zárgondnok a zár alá vett malomban főmolnárként működő felperest a malomüzemnek továbbfolytatása céljából főmolnárnak felfogadta olyan javadalmazás mellett, mint aminő volt a végrehajtást szenvedővel kötött szerződésében: nyilvánvaló, hogy a felperes főmolnárnak (iparossegédnek) szegődött el, vagyis olyan szerződést kötött, mint amelyből reá azok a jogok és kötelezettségek származnak, amelyek az iparossegédekre az ipartörvényben