Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. III s így az alispán és a közigazgatási bizottság határozatainak a cselédviszony fennforgására vonatkozó megállapítása nyilvánvalóan téves. Az ápolt nem lévén tehát cseléd, hanem gazdasági munkás, a munkaadó felelősségének kérdése nem esik az 1898: XXI. tc. rendelkezásei alá és nem tartozik az e törvény szerint eljárni hivatott hatóságok hatáskörébe. Bihar vármegye alispánja ekkor 1913. évi augusztus hó 9-én adott 10.771/1913. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabírónak 2972/1811. sz. véghatározatát indokai alapján helybenhagyta. A m. kir. Jöldmívelésügyi miniszter 1914. évi január hó 24-én 102.592/1913. VI. sz. a. hozott határozatával az alispán és a főszolgabíró véghatározatát az 1898: II. tc. alapján megejtett eljárással együtt megsemmisítette és az iratokat a hatásköri bírósághoz áttette, mert az 1898 : II. tc. kizárólag csakis a munkaadók és a gazdasági munkások között felmerülő vitás kérdések tekintetében nyerhet alkalmazást, annak az eldöntése tehát, hogy valamely kórház az ápolási költségeket jogosan kitől követelheti, tekintet nélkül arra, hogy az illető munkaadó-e vagy nem, a gazdasági munkástörvény hatályán kívül esik. II. Az eljárás megindításának alapjául szolgált s a hatáskör kérdésének eldöntése szempontjából irányadó abban a panaszában, melyet az 1911. évi augusztus hó 6-ik napján 3056/1911. sz. a. Sarkad község elöljáróságához intézett, Békés vármegye közkórháza azt kérte, hogy az a 14 korona 14 fillért tevő gyógydíj, amely U. L-né G. M. közkórházi ápolásával felmerült, A. D. uradalmától, mint ápolt szolgálatadójától az 1898. évi XXL tc. 5. §-a alapján szedessék be. A nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló imént hivatkozott törvénycikk 13. §-a pedig világosan azt tartalmazza, hogy a nyilvános betegápolás költségeinek viselése körül a törvény 2. §-ának utolsó bekezdése és 2—9. §-ai alapján felmerülő vitás kérdéseket az eljárásra illetékes közigazgatási hatóság, végső fokban pedig a kir. közigazgatási biróság látja el. A törvénynek ezt a rendelkezését alkalmazva a panasz ismertetett tartalmára — amelyből ugyanis nyilvánvaló, hogy a fennforgó esetben nem valamely, a gazda és cselédje, vagy munkaadó és mezőgazdasági munkás közt felmerült valamely vagyonjogi kérdés vár megoldásra — nem marad fenn két-