Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)
102 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. és lakpénz címén élvezett illetménynek napidíjra való átváltoztatása nem járhat olyan jogsérelmekkel, amelyek a régebben szolgáló díjnokokkal, szemben különleges elbánást tennének e tekintetben szükségessé. A vármegye közönsége azonban a fentebb említett felhívásnak eleget nem tett, illetőleg az alispánnak jelentése szerint a vármegyei díj nokok szolgálati viszonyainak és fizetésének rendezéséről szóló szabályrendelet megalkotását Cz. Gy. zirci járási díjnok panaszának elintézéséig függőben tartotta amiatt, mert az ügyre vonatkozó összes iratok az említett panaszból kifolyólag a kir. közigazgatási bírósághoz lettek felterjesztve. A m. kir. közigazgatási bíróságnak felhívására a kir. belügyminisztei 1913 június hó 13-án 127.481/1912. II. tc. alatt Cz. Gy. panaszát illetőleg akként nyilatkozott, hogy kétségtelen, hogy a szabályrendeletnek a felebbezők napidíjára vonatkozó rendelkezése az 1645/1910. sz. alispáni véghatározat meghozatala idejében jóváhagyottnak nem volt tekinthető s így felebbezőkkel szemben végre nem lett volna hajtható. Hivatali elődének azt a felfogását azonban, hogy a régebben fizetés és lakáspénz címén élvezett illetményeknek napidíjra való átváltoztatása jogsérelemmel nem jár, a maga részéről is osztotta, mert panaszló Cz. Gy. a kimutatás szerint az új szabályozás következtében illetményben nyert. Amennyiben azonban a közigazgatási bíróság mégis oly értelemben döntene, hogy panaszló részéről az illetménynek fizetés és lakáspénz címén való élvezése oly szerzett jogot képez, ez esetben az új rendezés során megállapított magasabb napidíj-fokozatokkal járó előnyök reá ki nem terjeszthetők és panaszosnak továbbra is a régi fizetés és lakpénz élvezetében kell maradnia, mert illetményjavításra máskülönben nem tarthat számot és mindennemű törvényes jogalapot nélkülöz Cz. Gy. felebbezésében támasztott az az igénye, hogy a XI. fizetési osztályba és annak magasabb fokozatába való besorozás útján részesíttessék illetményemelkedésben. Az előadottak alapján a panasznak az alispán 1645/1910. sz, a. határozata ellen irányuló részében a kir. közigazgatási bíróságnak hatáskörét elismerte, ellenben a 143.687/1909. B. M. sz. rendelet ellen irányuló részében az 1886. évi XXII. tc. 12. §. alapján a bíróság hatásköre ellen kifogást tett. A mi kir. közigazgatási bíróság 1913 október hó 21-én 6678 1913. K. sz. a. hozott végzésével Cz. Gy. panasza tárgyában, amennyiben az a m. kir. belügyminiszternek 143.687/1909. sz. határozata ellen irányul, hatáskörét nem állapította meg s azt ebben a részében érdemi ellátás nélkül visszautasította. Abban a részében pedig, amely Veszprém vármegye alispánjának 1645/1910. sz. utalványozó határozata ellen irányul, az abban foglalt kérelem felett való határozathozatal végett az iratokat Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságához rendelte áttétetni, mert a magyar