Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

IOO HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. képez, közömbös lévén a hatáskör megállapítása tekintetében az, hogy a kár a feljelentésben nem tényleges megbecslés, hanem, mint a jelen esetben az erdőtörvény ioo §-a, illetőleg 104. §-a alapján követeltetik. Ezek szerint tekintve, hogy a tilos legeltetéssel okozott kár a feljelentés szerint a 60 koronát felülhaladja, nyilvánvaló, hogy a feljelentett cselekmény nem a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt erdei kihágásként, hanem a büntetőtörvény rendelkezései alá eső, a rendes bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményként bírálandó el. Egyébként téves a kir. járásbíróság végzésének megokolása, mert a másnak erdejében történt jogtalan legeltetés az idegen ingatlan a földtől el nem választott termékének felhasználását, esetleg az ingatlan megrongálását foglalván magában, az 1879. évi XXXI. tc. 100. §-ában körülírt legeltetési kihágás ismérvei azonosak a Btk. 421. §-a alá eső vagyonrongálás említett esetének ismérveivel és a két bűncselekmény tényálladéka csak annyiban különbözik egymástól, amennyiben a vagyonrongálás vétségének megállapításához a cselekmény szándékossága kívántatik, míg a legeltetési kihágás gondatlanságból is elkövethető. Ámde annak eldöntése, hogy a jelen esetben megvannak-e mindazok a tényelemek, melyeket a törvény a vagyonrongálás tényálladékának megállapításához megkívánt, csak az eljárás folyamán megszerzendő adatok alapján történhetvén, az ügy érdeméhez tartozik és ennélfogva az eljárásra hivatott bíróság feladata. A rendes bíróság hatáskörének megállapítása azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság a feljelentett bűncselekményt, amennyiben a Btk. 321. §-ában körülírt vagyonrongálás tényálladékát nem találná megállapíthatónak, a Bp. 22. §-a alapján, esetleg mint erdei kihágást tegye határozata tárgyává.