Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 45 fizetését, továbbá a felmondási időre járó és a múlt év negyedében hátralékban maradt 75— 75 kg. összesen 150 kg. tiszta búza illetményét vagy annak 30 korona értékét neki fizesse meg. A cég a követelését megfizetni nem hajlandó, ezért kérte annak megfizetésére azt kötelezni. Az ipartestület békéltető bizottsága 1911 február hó 11-én 4/1911. b. b. sz. a. hozott határozatával a kereset tárgyalására magát illetéktelennek mondotta ki, mert a tárgyalás során kiderült, hogy K. L. nem tartozott az ipartestület kötelékébe ; igaz ugyan, hogy állítása szerint neki van gyári munkakönyve, de az ipartestületnél bejelentve nem volt. K. L. ezután keresetét a zentai kir. járásbirósághoz adta be; itt azonban a természetbeni járandóság értékét csak 20 koronára tette. A kir. járásbíróság 1911 június hó 16-án 1911. Sp. I. 132/4. sz. a. hozott ítéletével felperes keresetének részben helyt adott. Megokolásában tanuk vallomása alapján megállapította, hogy felperes az alperes cég gőzmalmában a mázsánál volt alkalmazva, vezette a mázsáláshoz szükséges jegyzékeket és a bevételi és kiadási naplót és hogy ezen a felperes által készített jegyzékek adatai alapján lett a hiteles főkönyv a cégtulajdonos fia által vezetve. Ez alapon kimondotta a járásbíróság, hogy felperes alperesnél mázsáló munkás volt, akit az 1884: XVII. tc. 92. § értelmében 15 napi felmondási idő illet meg. A szabadkai kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1911 augusztus hó 3o-án 1911. D. 542. sz. a. hozott végzésével az elsőbíróság ítéletét hivatalból is észlelt pergátló ok alapján feloldotta és az eljárást megszüntette, mert keresetében a felperes ugyan állította, hogy őt az alperes a gőzmalmában mázsálónak és könyvelőnek fogadta fel, de a tárgyalási adatok alapján az elsőbiróság ítéletében már megállapította, hogy felperes csupán mázsáló volt, amely megállapítást a felperes az ítélet ellen jogorvoslattal nem élvén, el is fogadott. A mázsáló a gőzmalom személyzetében a munkások közé tartozik. Az ipartörvény 141. és 176. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy az ipartestület békéltetőbizottsága az iparosok és munkások között felmerült vitás kérdések elintézésére nincs hivatva; amiből következik, hogy az emezek között felmerült vitás kérdések az ipartörvény 176. §. értelmében az elsőfokú iparhatóság által döntendők el; ehhez az illetékes hatósághoz azonban a felperes még nem fordult. K. L. ezután panaszát Magyarkanizsa város r. t. város tanácsánál, mint I. fokú iparhatóságnál adta be; ezt visszavonta, aztán újra beadta. Ebben magát fontosabb munkakörben alkalmazott könyvelőnek és mázsálónak nevezte. A városi tanács, mint I. fokú iparhatóság 1912 december hó 10-én 9051 1912. sz. a. hozott végzésével a kérvényt elutasította, mert panaszos