Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 9 Dr. M. Zs. ügyvéd, úgy a saját, mint tulajdonostársai nevében 1909* évi május hó 7-én a nagyváradi m. kir. pénzügyigazgatósághoz kérvényt adott be, melyben kérte, hogy a pénzügyigazgatóság keresse meg a raargittai kir. járásbíróságot a fent megjelölt végzéssel bekebelezett zálogjog törlése iránt, mert a 944 K 33 f. tőke az ő édesanyjuk özv. M. T.-né kizárólagos tulajdonát képező szőlőföldekre bekebelezett szőlőfelújítási kölcsönnek képezte a hátralékát s így az ő és tulajdonostársai telekkönyvi tulajdonát képező ingatlanokat nem terhelheti. A nagyváradi kir. pénzügyigazgatását/ 1909 augusztus hó 351371. II. 1909. sz. a. kelt végzésével folyamodókat kérelmükkel elutasította, mert a kölcsön folyósítása alkalmával feltételűi kiköttetett az a körülmény, hogy a szóban forgó kölcsöntartozásért néhai M. T. örökösei is szavatolnak; ez a körülmény a magyar agrár és járadékbank részvénytársaság által kiállított hátraléki kimutatásban is benn foglaltatik, miért is folyamodók ingatlan jutalékára történt bekebelezés teljes jogalappal bir. Dr. M. Zs., M. S. férj. K. J.-né, A. G. férj. L. L.-né, özv. M. T.-né, mint M. A. tt gyámja nagyváradi lakósok ezután a kir. kincstár ellen a margiítai kir. járásbíróságnál zálogjog törlése iránt keresetet adtak be. A kir. járásbíróság 1911. évi január hó 25-én 1911. Sp. 1226/3. sz. a hozott végzésével alperes pergátló kifogását elvetette és az ügy érdemébe bocsátkozott, mert a szőlőfelújítási kölcsönre a közadók kezelésére vonatkozó törvények alkalmazást nyernek ugyan, de ezáltal a szőlőfelújítási kölcsön nem minden vonatkozásában van kivéve a bíróságok hatásköréből, hanem csak maga a kölcsön, vagy annak erejéig bekebelezett zálogjog fenn nem állásának kérdése vonatott el a bíróságok hátásköréből, ami a kir. Curiának alperes által felhívott 32. sz. döntvényéből is kitűnik. Felperesek pedig keresetüket nem arra alapítják, hogy a kölcsön illetve az annak bekebelezett részlete fenn nem áll, hanem, hogy ez a tartozás az ő ingatlanaikat jogszerűen nem terhelheti. A kir. járásbíróság azután 1911 június hó 28-án 1910 Sp. 1226 14. sz. a. hozott ítéletével a keresetnek helyt adott és alperes kincstárt a törlésre alkalmas okirat kiállítására kötelezte azzal az indokolással, hogy a hagyatéki iratok szerint M. T.-nak hagyatéka mint értéken felül terhelt, kizárólag az özvegynek adatott át; felperesek — kik a nevezett örökhagyónak gyermekei — mitsem örököltek, ellenben megkapták az örökhagyó által kötött életbiztosítási szerződésben részükre biztosított 10000 K biztosítási összeget és ebből az összegből szerezték meg a zálogjoggal terhelt ingatlant; az életbiztosítási összeg azonban állandó bírói gyakorlat szerint hagyatékot nem képez. Az pedig, hogy a szőlőfelújítási kölcsönnel terhelt ingatlan árverésen eladatott és vételárából a bekebelezett szőlőfelújítási kölcsön ki nem telt volna, nem is állíttatott. A magyar agrár és járadékbank a tartozást M. T. halálakor özvegy M. T.-né és esetleg egyéb örökö-