Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 351 kérdésben a döntés az 1896: XXVI. t.-c. 17. § ának 2-ik bekezdésében foglaltak szerint szinté a a közigazgatási biróság feladata. 1913 december 15. Hb 134. sz. I. Békésvármegye közkórházának igazgatósága kérte, hogy gr. A. D. sarkadi földbirtokos, mint F. J. mezei munkásnak munkaadója az 1898 : XXI. t.-c. 5. §-a értelmében 6 napi 12 korona 12 fillér ápolási dij megtérítésére köteleztessék. A nagyszalontai járás fi szolgain rój a 1911. október hó 19-én 1975. sz. a. hozott véghatározatával a szóban levő ügyet, mint mezőgazdasági munkás után felmerült kórházi ápolási költségügyet az 1898 : II. t.-c. 33. §. alapján bírálta el és minthogy az id. törvény értelmében a munkaadó 3 napig köteles gondoskodni a gyógykezelésről, az uradalom pedig az ápoltat 4 napig házilag gyógykezelte, gr. A. D.-t csak 4 napra eső 8 kor. 08 fillér gyógydíj megfizetésére kötelezte; a két napra eső 4 kor. 04 fillér gyógydíjra vonatkozólag pedig kimondotta, hogy ápolt vagyontalansága folytán az orsz. betegápolási alap által lesz megtérítendő. Biharvármegye alispánja 1911. november hó 29-én ad. i5)993/i9ii. sz. a. II. fokon, Biharvármegye közigazgatási bizottsága pedig 1912. február hó 7-én 176/145. 1912. kb. sz. a hozott határozatával III. fokon, mint az 1898 : XXI. t.-c. alapján felmerült vitás kérdésben dönteni hivatott hatóságok jártak el és megállapították azt, hogy «ápolt nem mezei munkás, napszámos volt, hanem havi bér mellett állandóan hosszabb ideig alkalmazott hónapos, tehát mint ilyen, cselédnek tekintendő; minélfogva gr. A. D. a gazda 30 napra eső gyógydíjat köteles az 1898 : XXI. t.-c. 5. §-a értelmében megfizetni >> s így az ápolt után felmerült 6 napi, mint a 30 napon alul maradó gyógydíj megfizetésére a gazdát kötelezték. A gr. A. D.-féle sarkadi uradalom főintézője által beadott panasz következtében a m. kir. közigazgatási biróság 1913. május hó 7-én 8465/1912. K. sz. a. hozott végzésével a közigazgatási bizottság határozatát az alispáni határozattal együtt megsemmisítette és az ügyet az alispánhoz avégből küldötte vissza, hogy abban, mint az 1898: II. t.-c. rendelkezése alá tartozó ügyben az 1907 : XLV. t-c. 62. §-án alapuló hatáskörében járjon el. A megokolás szerint a vitás kérdés az, hogy helyén volt-e a munkaadónak az 1895: XXI t.-c. 5. §-án alapuló marasztalása, vagyis hogy az ápoltat mezőgazdasági cselédnek kell-e tekinteni, vagy sem. Ekként az ügy jelen állásában, mint a felhívott törvényszakaszon alapuló marasztalásnak vitás kérdése, ugyanezen törvény 13. §-a alapján, végső fokon a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörébe tartozván : a biróság a panasz következtében az ügyet vizsgálat alá vette. Az iratokból kitűnik az, hogy