Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 309 a szolgálati viszonyából merített követelésének érvényesítése első sorban iparhatóság hatáskörébe tartozik. 1913 október 27. Hb. 102. sz. I. Sz. P. vaskohi lakos, a vaskohi járás főszolgabírójához beadott panaszában előadta, hogy T. A. kisszegyesdi, B. R. felsőmezősi és P. M. alsómezősi lakosok az 1912. évi június hó 24-én kelt írásbeli szerződéssel őt az 1912. évi eséplési idényre a cséplőgépük mellé gépésznek szerződtették havi 150 korona fizetéssel és élelmezéssel. Ennek a szerződésnek alapján az 1912. évi július ho i-től 15-ig ; továbbá július 28-tól november hó 3-ig, tehát három hónapon és 22 napon át látta el a gép mellett a gépészi teendőket és ezenkívül 15 napon át, mint fűtő is működött. A 3 hóra és 22 napra eső gépészi fizetése 555 koronát, a fűtői illetménye 15 napra 25 koronát összesen 580 koronát tett ki és mivel 23 napon át a szerződés kikötése ellenére élelemmel nem látták el, erre az időre élelmezés címén 46 korona megtérítésére van igénye. Az összes járandósága tehát 626 koronát tesz ki," amire' csak 150 koronát kapott; a hátralévő 476 korona megfizetésére kérte tehát a cséplőgéptulajdonosokat egyetemleg kötelezni. A főszolgabíró 1912. évi november hó 23-án 2315. sz. a. hozott véghatározatával panaszost kérelmével elutasította és igényével a polgári perre utasította, mert egyfelől Sz. P. panaszos az itteni ipardíj nyilvántartás szerint mint önálló gépész és lakatosiparos szerepel és a panaszában említett munka csupán alkalomszerű tevékenység volt, másfelől T. A. és társai munkaadók eséplési munkálatai iparszerű tevékenységnek nem tekinthetők, az a jogviszony tehát, amely a munkaadók és panaszos közt létesült, nem tekinthető az iparos és segéd ama jogviszonyának,' amelyet az 1884. évi XVII. tc. 176. §-a az iparhatóság hatáskörébe utal. Sz. P. ezután hivatkozva a főszolgabíró határozatára, a panasszal azonos tartalmú keresetét a vaskohi kir. járásbírósághoz adta be. A kir. járásbíróság 1913. évi február hó 21-én 1912. Sp. 893/6. sz. a. hozott ítéletével alpereseket 432 korona 47 fillér tőke és járulékai megfizetésére kötelezte. A nagyváradi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság pedig 1913. évi május hó 3-án 1913. D. 303, 2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság Ítéletét feloldotta és az eljárást hivatalból figyelembe vett pergátló ok alapján megszüntette, mert az olyan egyének foglalkozása, kik cséplőgépet abból a célból tartanak, hogy azzal mások terményeit pénzért vagy természetben adandó részért kicsépeljék, nyereségre alapított vállalkozásnak illetve rendszeres és az 1884. évi XVII. tcikk rendelkezései alá tartozó ipari foglalkozásnak tekintendő, miért is az ilyen egyénekkel