Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

298 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A követelés nagy összege, a kérdés bonyolult volta és a bizonyítási eljárás nehézsége a közigazgatási hatóságnak hatáskörén nem változtat. 1913 október 13. Hb. 89 sz. I. L. P. nagybirtokos, szobi lakós, a budapesti kir. törvényszékhez beadott keresetében eló'adta, hogy az ((István téglagyár* részvénytársaság bej. cég Szob és Ipolydamásd községben a volt úrbéresektől haszonbérelt kőbányákban 1902. és 1903. években kőbányaüzletet folytatott és a termelt követ az ő kizárólagos tulajdonát képező, általa csupán szabad kikötői használatra engedélyezett dunaparton tiltakozása ellenére 1902. évi aug. i-től 1903 augusztus 31-ig állandóan itt raktározta le s így a tulajdonát képező területet jogtalanul bitorolta. A területnek egy évig és egy hónapig tartó "eme jogtalan kihasználásáért nevezett téglagyár részvénytársaság a kikötő-illetéket és árúelhelyezési díjakat meg nem fizette; ezért e címeken napi 10 koronát számítva, összesen 4260 koronát követel. Később ezt az összeget 3960 koronára szállította le. Az eljárás során 1906 november hó 12-én felperes R. "/• alatt hiteles alakban becsatolta a' Szob község képviselőtestülete által 1895. évi március thó i6 án tartott ülésében a «Szob község határában kijelölt szabad kikötő és az annak mentén megjelölt rakhely használatáért fizetendő díjakról» hozott szabályzatot, melyet a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1896. évi október hó 16-án 53774/V- 4- sz. a. jóváhagyott. A második póttárgyaláson (1907 febr. 9) pedig felperes követelését határozottan részletezte úgy, hogy a 3960 korona erejéig fentartott kereseti követeléséből 1. 3560 koronát a szabad kikötő mellett rakodóterületül átengedett területnek használata fejében a tarifa alapján igényelt térdíj, 2. 400 koronát pedig a rakodó céljaira át nem engedett dunaparfc használatáért követelt díjazás címén számított fel. A budapesti kir. törvényszék 1907 március hó 7-én 7722 V. sz. a. hozott Ítéletével felperes követeléséből 3560 korona és kamataira nézve az eljárást hatáskör hiányából megszüntette, keresetének további 400 korona tőke és kamata iránti részével pedig a felperest elutasította. A 3560 korona tekintetében az eljárást azért szüntette meg, mert a felperes maga is azt adta elő, hogy a kérdéses területet ő szabad kikötőnek engedte át; amire különben az 1885: XXIII. tc. 66. §-ának 2. pontja értelmében köteles is volt és a felperes által L. •/. alatt csatolt határozatból kitünőleg azt a területet a hatóság is szabad kikötőül jelölte ki és az R. •/. alatt csatolt, kormányhatóságilag jóváhagyott 1895. évi községi szabályzat szerint az ott szedhető díjakat hatóságilag meghatározta. A parttulajdonos a fentebb felhivott törvényhely szerint csakis a szabad kikötést köteles tűrni és a 6679 1887. számú közmunka- és közlekedésügyi