Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

2go HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. jelentett cselekményt bármely okból, mint a Btk. 421. §-ába ütköző vétséget el nem bírálhatná, azt a Bp. 22. ^-a értelmében szélesebb hatáskörénél fogva, mint erdei kihágást teheti határozat tárgyává. II. A P. J. pásztor terhére rótt az a tett, hogy 1912. évi szeptember hó 9-én, 47 drb lovat a tilosban legeltetett és azzal kárt okozott, mint az 1879. évi XXXI. tc. 100. §-ában meghatározott büntetéssel sújtott erdei kártétel, minthogy a cselekmény ugyanazon alkalommal és ugyanazon sértett kárára követtetett el, tekintet nélkül arra, hogy a legelt lovak több egyén tulajdonai voltak, valamint tekintet nélkül az állattulajdonosok kártérítési kötelezettségére, egy egységes bűncselekményt képez. A másnak erdejében elkövetett károsítások az idézett t. cikk 69. §-ának b) pontjában erdei kihágásoknak minősíttettnek a. ra az esetre, ha az okozott kár összege 60 koronát nem halad túl, ellenkező esetben, vagyis akkor, ha az okozott kár összege 60 koronát felülhalad, a cselekmény az 1879. évi XXXI. tc. 73. §-a szerint a büntető törvénykönyv rendelkezései alá eső vétséget, illetve bűntettet képez, közömbös lévén a hatáskör megállapítása tekintetében az, hogy a kár a feljelentésben nem tényleges megbecslés, hanem — mint a jelen esetben — az erdőtörvény 100. §-a, illetve 104. §-a alapján követeltetik. Ezek szerint tekintve, hogy a tilos legeltetéssel okozott kár a feljelentések szerint a 60 koronát felülhaladja, nyilvánvaló, hogy a feljelentett cselekmény nem a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt erdei hihágásként, hanem a büntető törvénykönyv rendelkezései alá eső, a rendes bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményként bírálandó el. Nem áll ennek útjában a kir. járásbíróság határozatában felhozott az a tény, mely szerint a panaszló kifejezetten erdei kihágás miatt emelt vádat, mert a vád tárgyának meghatározásánál, valamint a hatáskör kérdésének arra alapítandó eldöntésénél nem a tettnek a panaszló részéről használt megjelölése, hanem annak az előadott, vagy kiderített tényállás