Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

282 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. okozott kár a 60 K-át túlhaladja; cselekményük tehát az 1879: XXX. te 73. §-a értelmében vétséget képez s mint ilyen a kir. biróság hatáskörébe tartozik, s mert az állattulajdonosok, kik az erdőtörvény 84. §-a szerint a kárért csak akkor felelősek, ha a kihágást elkövetők azt megtéríteni képtelenek volnának, a pásztorok által elkövetett kihágásért nem vonhatók büntetőjogi felelősségre. Az alsókubini kir. járásbíróság 1913. évi február hó 3-án 1913. B. 301. sz. a. hozott végzésével a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §. 1. bekezdése alapján megtagadta és a feljelentéseket ugyanazon szakasz 2-ik bekezdése értelmében a főszolgabíróhoz visszaküldötte, ezt a rendelkezését a következőképen indokolván: A feljelentett pásztorok által a volt úrbéres közbirtokosság erdejében való legeltetéssel okozott kár a feljelentések szerint 60 koronát meghalad ugyan; ez a körülmény azonban nem szolgálhat alapul a kir. járásbíróság hatáskörének megállapítására azért, mert a feljelentésekben nem foglaltatik olyan tény, de az eljárás folyamán sem merült fel olyan adat, melyből a Btk. 421. §-ában körülírt vagyonrongálás fenforgására következtetés vonható volna; mert továbbá a panaszos nem is az említett vétség, hanem erdei kihágás miatt emelt vádat, s végül, mert a bűnvádi eljárás megindítását célzó panasz nem a volt úrbéres közbirtokosság mint sértett fél, hanem a m. k. erdőgondnokság részéről tétetvén, ez a tény a jogtalan legeltetéssel elkövetett erdei kihágás üldözhetéséhez az 1879. évi XXX. tc. 82. §-a szerint megkívánt panaszt az idézett törvény 136. §-a értelmében pótolja ugyan, de nem pótolja a Btk. 421. §-ában meghatározott vagyonrongálás üldözésének feltételét képező magánindítványt; miből kifolyóan a kir. járásbíróság a magánindítvány hiányára és a Btk. 110. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel a bűnvádi eljárást abban az esetben sem indíthatja meg, ha a jelzett vétség tényálladéka fennforogna. A főszolgabíró az iratokat a hatásköri bírósághoz felterjesztette, ez azonban a jogerő hiánya miatt azokat visszaküldötte. Ekkor az alsókubini m. kir. járási erdőgondnokság a főszolgabíró végzése ellen felfolyamodást adván be, Árvavármegye alispánja, mint II. f. rendőri büntetőbíróság 1913. évi június hó 6-án in/1913, sz. a. hozott végzésével a főszolgabíró végzését helybenhagyta, mert a feljelentett cselekmény nem mint az állattulajdonosok száma szerint külön-külön elkövetett több büntetendő cselekmény tényálladéka, hanem mint a tilosban legeltető pásztorok egységes tette, az 1879: XXX. I. tc. 73. §-ára való tekintettel abból a szempontból bírálandó el, megállapítja-e a Btk. 421. §-ába ütköző vétség tényálladékát, ha pedig a biróság a feljelentett cselekményt bármely okból, mint a Btk. 421. §-ába ütköző vétséget el nem bírálhatná, azt a