Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 277 adómentességet nem engedélyez, feloldotta és e részben a város képviselőtestületének határozatát emelte érvényre. A m. kir. belügyminiszternek ezt a határozatát a törvényhatóság határozatát jóváhagyó részében a város polgármestere panasszal támadta meg; a m. kir. belügyminiszter pedig 148587/1912. sz. átiratában a biróság hatásköre ellen kifogást emelt, melyet azzal indokolt, hogy az 1896: XXVI. tc. 34. §. 1. pontja csak ama kötelező pótadómentességek tekintetében biztosít panaszjogot, amelyek az 1886: XXII. tc. 138. §-án alapulnak. Sem ez a törvény, sem más törvényes rendelkezés nem utalja a közigazgatási hiróság hatáskörébe annak a kérdésnek az elbírálását, hogy a város az 1886: XXII. tc. 138. § án túlmenőleg kiknek kiván pótadómentességet biztosítani, vagy az adózók mely körére nézve kívánja a már megadott pótadómentességet megszüntetni. Az ilyen határozatok, mint a városnak bizonyos jövedelméről való önkéntes lemondásra vonatkozók, a belügyminiszter által gyakorlandó rendes kormányhatósági felügyelet körébe tartoznak. A m. kir. közigazgatási bíróság 1913. évi április hó 22-én 3464/1913. K. sz. a. hozott végzésével a belügyminiszter hatásköri kifogásának helyt nem adott, a jelen ügyben hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette. A megokolás szerint a törvényhatóság és a belügyminiszter arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az eddigi községi adómentességek az ideiglenes állami adómentesség tartamára jogszerűen engedélyeztettek «s azokat a város jogellenesen szüntette be. Ennek ellenében pedig a város azt vitatja, hogy az illető háztulajdonosokat eddig csakis az évi költségvetések megállapítása alkalmával esetről-esetre és a költségvetés hatályának tartamára részesítette községi adómentességben oly módon, hogy az állami adómentességben részesülő házak adóját a községi adó alapjául nem vette fel; de olyan szabályrendelete vagy szabályrendeletet pótló határozata a városnak nincsen, mely az ideiglenes állami adómentességben részesülő házak után a községi adómentességet az ideiglenes állami adómentesség tartamára megállapította volna. Léva város a jelen esetben nem oly általános jogszabályt alkotott, mellyel az ideiglenes állami adómentességben részesülő házak után a községi adómentességet szabályozta, hanem a költségvetésben a pőtadó kivetésének alapjául az ideiglenes állami adómentességben részesülő házak állami adóját is felvette, ezzel pedig az 1911. évi községi adó jogalapja felett határozott. Ebben a kérdésben határozott a törvényhatóság is, midőn a várost •utasította, hogy a költségvetést az ideiglenes adómentességben részesülő házak adójának kihagyásával állítsa össze és ebben a kérdésben döntött a belügyminiszter is a panasszal megtámadott határozatával.