Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 275 Eme ténykörülmények figyelembe vétele mellett kétségtelen, hogy mindketten az 1913: XXI. tc. 3. §-ába ütköző vétség és nem az 1. §-ba ütköző kihágás elkövetése miatt vonandók eljárás alá, amint egyébként az idézett törvény kivehető célzata is igazolni látszik. K. T. és társai vándorcigányok elleni hasonló ügyben a 4343/1913sz. a. 1913. augusztus hó 20-án kelt főszolgabírói határozatra a kir. járáshiróság hatáskörét elfogadta, mely esetnél csupán annyi különbség volt, hogy a terhelteknél ló, kocsi s egyéb ingóság nem volt, s az előbbiben 2, a jelen esetben pedig 5 kiskorú gyermek erkölcsiségének veszélyéről van szó. Egyidejűleg a főszolgabíró terhelteket ideiglenesen Arad város rendőri fogházába helyezte el, a toloncszabályzat szerinti eljárást folyamatba tétette és az iratokat a hatásköri birósághoz sürgősen felterjesztette. II. A magyar királyi igazságügyminiszter igi3. 2534. sz. a. nyilatkozatot adván be, előterjesztette, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. Tekintve ezek után, hogy az eddig kiderített tényállás alapján azt a vitás kérdést, vájjon az 1913: XXI. tc. .3. §-ába ütköző vétség vagy az idézett törvény 1. §-ába ütköző kihágás esete forog-e fenn, alaposan eldönteni nem lehetne, sőt ez a kérdés a jelen esetben csakis a kitűzendő tárgyalás keretében tisztázható: ennélfogva az ezúttal felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni, mert a rendes bíróságnak fentebb felhívott 3. §-ába ütköző vétség érdemi elbírálására megvan a hatásköre, de jogában áll, sőt kötelessége is a tárgyalás eredményéhez képest, amennyiben csak kihágást látna megállapíthatónak, a kisebb hatáskörű hatóság elé utalt cselekményt is, a Bp. 22. §-a értelmében érdemileg elbírálni. 18*