Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. ríti; az idézett szakasz összes rendelkezéseinek egybevetéséből azonban nyilvánvaló, hogy a törvény ebben a szakaszban sem anyagi jogi, sem eljárási szempontból nem kivánta a hadgyakorlatok következtében felmerülő minden kárnak megtérítését korlátozás nélkül általánosságban szabályozni, hanem csakis a hadgyakorlatra az idézett szakasz első bekezdése értelmében használt földterület jogos használatával okozott arról a kárról kivánt rendelkezni, mely a művelés alatt álló földekben, vagyis abban a vagyonban állott elő, melynek különleges védelme a 13. §. rendelkezéseinek törvényhozási indoka volt. A szakasz második bekezdése, midőn kimondja, hogy ccezen használatnak a művelés alatt levő földeknek, lehető legnagyobb kimélésével kell történnie*, a földművelés (erdőművelés) érdekét kivánja megvédeni, s nyilvánvaló, hogy a kártérítés is ugyanazon határok között mozog. A törvényszakasz ama további rendelkezése, mely szerint a megtérítésnek lehetőleg a helyszínén rögtön kell történnie, hogy a vegyes bizottságnak közvetlenül a gyakorlat bevégezte után kell összejönnie, mind arra mutatnak, hogy ez a szakasz csak a nyomban felbecsülhető, könnyen tisztába hozható oly károkat tart szem előtt, melyeknek mind a gyakorlattal való oki összefüggésük, mind pedig mértékük nyilvánvaló. Ez a tulajdonság csak a művelés alatt álló földeken, vagy terményekben okozott károkban van meg. A törvény ezek szerint csak a művelés alatt álló földekben okozott kárról tartalmaz kártérítési és eljárási szabályokat ; olyan kárra tehát, amely ebbe a körbe nem tartozik, amely nem a gazdasági művelés alatt álló földterületnek a hadgyakorlatra használásából, hanem — bár a hadgyakorlat alkalmából bekövetkezett, de más károsító okból származott — és más tárgyon követtetett el: ezek a szabályok ki nem terjeszthetők. A hatásköri bíróságnak 1910 márc. 14-én 1909. Hb. 1