Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

238 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. egyszerre, hanem több időszakon át követtetett el és minden egyes eset­ben a kár mennyisége a 60 koronát túl nem haladta. Trencsén vármegye alispánja, mint II. fokú rendőri büntetőbíróság 1913 február hó 27-én 156,1913. kih. sz. a. hozott végzésével az elsőfokú végzést felhozott helyes indokainál fogva és azért is helybenhagyta, mert az 1903. évi augusztus hó 5-én 487. sz. alatt hozott minisztertanácsi hatá­rozat szerint többszöri erdei legeltetés miatt indított oly ügyben, amely­ben az összes kár Go koronát felülhalad, de a csupán egy ízben történt tettenérés alkalmával okozott kár 60 koronát meg nem halad, az eljárás a kir. bíróság elé tartozik. A vágbeszterczei kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vette át. A kir. járásbíróság pedig 1913 április hó 30-án 1913 B. 200. sz. a. hozott végzésével hatáskörét szintén nem állapította meg, mert habár igaz is, hogy a feljelentésben felsorolt 12 (helyesen 13) rendbeli kihágást ugyanazon tettes követte is el, mindazonáltal tekintve azt, hogy ezen több, ez esetben 13 rendbeli kihágás nem egy, hanem különböző időben illetve napokon lett elkövetve, tekintve, hogy az ezen különböző napokon át elkövetett kihágások által okozott kár egy összegbe egybe nem foglal­ható, azok egy egységes cselekménynek, bár egy feljelentésben panaszol­tattak is és bár egy tettes által elkövetve is lettek, nem tekinthetők, ha­nem mindenik eset annál is inkább külön-külön erdei kihágásnak minő­sítendő, mert maga a feljelentő felfölyamodásában előadja, hogy az ese­tek közül egyik esetben sem haladta felül az okozott kár a 60 korona értéket. II. Dr. A. P. Á. földbirtokos TJ. A. szuly óvár aljai lakos ellen egy feljelentésben 13 különböző időben illetve külön alkalommal elkövetett és az 1879: XXXI. tc. 100. §-ba ütköző erdei legeltetés kihágása miatt panaszt emelt és az okozott kárt egy összegbe foglalva 104 koronában számította fel. Az 1879: XXXI. tc. 69. §-a az erdei kihágásokról ren­delkezvén, második bekezdésében kimondia, hogy a cselek­mény kihágási minősége nem változik azáltal, hogy az érték, vagy a kár összege a tettes elitéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik, miből okszerűen következik, hogy abban az esetben, ha több erdei kihágás kerül is egy­szerre elbirálás alá, az ellopott dolgok értéke vagy az oko­zott kár egy összegbe egybe nem foglalható, hanem mindenik eset külön-külön erdei kihágásnak minősítendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom