Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

0*4 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. vagy a kár összege a tettes elítéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik, miből okszerűen következik, hogy abban az esetben, ha több erdei kihágás kerül is egyszerre elbírálás alá, az ellopott dolgok értéke vagy az okozott kár egy összegbe egybe nem foglalható, hanem mindenik eset külön-külön erdei kihágásnak minősítendő. Ellenben ugyanazon törvény 73. §-ának rendelkezése a 60 K értéket meghaladó erdei károsításokra és lopásokra, tehát az erdei károsítások és lopások által elkövetett vétségekre, illetve bűntettekre vonatkozik, és amidőn ugyané törvényszakasz második bekezdése több külön erdei lopásnak érték szerint való minősítésénél a büntetőtörvényeknek rendelkezéseit nyilvánítja alkalmazandónak, feltételezi, hogy a több erdei lopás közül legalább egy olyan legyen, melynek tárgya 60 korona értéket meghalad. Ezekhez képest tekintve azt, hogy a tárgyiratok egyáltalán nem nyújtanak oly adatot, amelynek tekintetbevételével a külömböző időkben elkövetett cselekmények a ((folytatás)) (continuatio) alapján egy cselekménnyé egybefoglalhatok lennének; tekintve továbbá, hogy a hatáskör megbírálásánál közömbös az a körülmény, hogy a feljelentésben a kár nem annak a tényleges megbecslése, hanem a törvény 100. §., illetve a 102. §. rendelkezése alapján követeltetett, és továbbá az a körülmény, hogy 13 külömböző időben, illetve külön alkalommal elkövetett cselekmény egy feljelentésbe foglaltatott, a cselekmény minősítése és a hatáskör megállapítása alapjául nem szolgálhat és hogy végül a károsult feljelentésében érvényesített és az erdőtörvény 100. §. alapján, illetőleg 4 drb szarvasmarha után kiszámított kárösszeg mind a 13 esetben a 60 korona értéket meg nem haladja, ennélfogva az egyes károsítások az erdei kihágás ismérveit tüntetik fel, melyeknek elbírálására az 1879: XXXI. tc. 117. s következő szakaszai értelmében a közigazgatási hatóság van hivatva.