Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 197 Ha a gyanúsítottak a terhükre rótt lopásokat részint egyedül és több ízben, részint több alkalommal mások társaságában követték el, nem egységes cselekmény, hanem az egyes tettesek tevékenysége szerint elbírálandó külön lopások forogván fenn, ezek minősítésénél, valamint a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között vitássá vált hatáskör megállapításánál az egyes alkalmakkor eltulajdonított fa értéke s eladásra vagy felhasználásra való fel vagy fel nem dolgozott volta az irányadó és ha nincs adat arra, hogy az egyes alkalmakkor eltulajdonított fa értéke a hatvan koronát meghaladta, vagy hogy eladásra vagy felhasználásra feldolgozott fa tulajdoníttatott volna el, a vád alapjául szolgáló tettek az 1879: XXXI. t.-c. 90. §-ában meghatározott erdei lopások ismérveit tüntetik fel, mely bűncselekmények elbírálása ugyanazon törvénycikk 117. §-ának s az 1897 : XXXIV. t.-cikk 19. § 3. pontjának egybevetett értelme szerint a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. 1913 szeptember 22. Hb. 59. sz. I. A csendó'rségi jelentés szerint B. D. B. sóshartyáni lakós panaszolta, hogy H. M. és 19 társa márkházai lakosok az erdejéből 480 korona értékű szerszám és tűzifát tulajdonítottak el. A balassagyarmati kir. ügyészség az iratokat a salgótarjáni kir. járásbírósághoz tette át, mert a csendőrségi jelentés szerint tettesek bevallották, hogy 1911. évi augusztus hótól kezdve november hó i6-ig, a feljelentés napjáig apránként lopkodták el a fát és egyáltalán semmi adat sincs arra, hogy a lopást együttesen követték volna el, vagy hogy az egyegy tettes által eltulajdonított fa értéke 200 koronát meghaladna; s ekkép nem a lopás büntette, hanem^ többrendbeli lopás vétsége látszik fennforogni. A salgótarjáni kir. járásbíróság az iratokat az illetékes szécsényi kir. járásbírósághoz tette át; ez pedig a feljelentést a pótnyomozat megejtése végett a csendőrségnek visszaadta. A pótnyomozat alapján a csendőrség jelentette, hogy 1. a terheltek által eltulajdonított fa közül csak a 7 drb szerszámfa volt élőfa, melynek értéke 70 korona. 2. Hogy a többi fa sem eladásra, sem felhasználásra feldolgozva nem volt. 3. Hogy a terheltek nem együttesen, hanem mindegyik akkor ment az erdőbe fáért, amidőn arra szabad ideje volt s így ez egy alkalommal hozott fa nem haladta meg a 60 koronát; volt rá eset, hogy 2., 3. esetleg 4-en is mentek fáért, de ezt minden alkalommal kiki magának vitte. 4. Hogy az egy-egy egyénnél lefoglalt fa értéke 15—20 koronára becsülhető. Az ügyészségi megbízott ez alapon a 70 korona értékű szerszámfa