Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 93 zett el. B. P. a cselekményt beismerte és előadta, hogy aratás után napon­kint három izben is kiment a mezőre, leült a buzakereszt tövébe és a kévékről zsebkéssel a fejeket zsákjába vagdalta és hazavitte; nevelőapja azt kicsépelte és a tyúkokat avval etette; előadta még, hogy a cselek­ményre az őt még buzdította is. N. 1. előadta, hogy B. P. naponkint há­rom ízben is kiment a mezőre «böngészni», hozott is haza mindenkor egy-egy fél zsákkal; tagadta, hogy erre B. P.-t ő buzdította volna. A csendőrségi jelentés szerint N. L-t azért jelentették fel, mert ha­bár gyanús volt neki, hogy a fiú naponkint három ízben is megrakodva jött haza a mezőről, még sem győződött meg arról, vájjon a fiú csak­ugyan böngészte-e a buzafejeket. A magyaróvári járás főszolgabírója által tartott tárgyaláson N. I. pótlólag előadta, hogy a felszámított kár a ténylegesnél jóval kevesebb, B. P. előadta, hogy neki senki sem mondta, hogy szedjen kalászokat ; a zsákot N. I. nejétől kérte és mintegy nyolc napon keresztül hordott haza, mindennap háromszor egy-egy fél zsák kalászt; egy méter magasságnyira volt a zsákban. A főszolgabíró ezután 1912 október hó 3-án 632. kih. sz. a. hozott végzésével az iratokat illetékes elbírálás végett az 1894:XII. tc. 97. §. alap­ján a magyaróvári kir. járásbírósághoz áttette, mert a jegyzőkönyvi tény­megállapítás szerint az okozott kár összege 60 koronán felül van. A magyaróvári kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott B. P. ellen, amennyiben a beszerzendő anyakönyvi kivonat szerint 12-ik évét betöltötte, vádat emelt a Btk. 333. §-ban meghatározott és a Bn. 48. §-a szerint minősülő lopás vétsége és 'N. I. ellen a Btk. 370. §-ba ütköző orgazdaság vétsége miatt. A kir. járásbíróság azonban 1912 október hó 14-én 1912. B. 490 2. sz. a. hozott végzésével hatáskörét meg nem állapította, mert a feljelen­tés szerint B. P. fiatalkorú az állítólag 81 korona értékű gabonakalászt gabonaszemekkel együtt két káros kárára és különböző időben tulajdoní­totta el; egy-egy károsult kára azonban a 60 korona értéket nem haladja meg; tehát terhelt ellen csak az 1894:XII. tc. 93. §. a) pontjába ütköző kétrendbeli mezőrendőri kihágás alkatelemei látszanak fennforogni, melyek­nek elbírálására az id. tc. 103. §. 3. pontja szerint a szolgabiróság bír hatáskörrel. II. A m. kir. igazságügyminíszter 1913. J. 1046. sz. a. kelt nyilatkoza tában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A csendőrségi jelentés szerint az egyik károsulttól 3 mm, a másiktól 70 kg szemes búzát tulajdonítottak el 81 korona 40 fillér összértékben. Ebből tehát a 81 kor. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom