Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 91 keresztül az itatóhelyiségig bejáró útra volt szükségük, azért a tulajdonost kártalanították; erről tanúskodik a panaszban hivatkozott 1910 június hó 7-én hozott képviselőtestületi határozat is. Ily körülmények mellett S. J. eljárását véleménye szerint nem lehet kihágásnak minősíteni; de ha mégis annak vétetnék, minthogy alól kivont kaszáló évi haszonértéke a hivatalos bizonylat szerint 200 koronára tehető, az ügy elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. S. J.-t 1912 július 14-én tartott birtokossági közgyűlésben a panaszolt területnek közlegelés alá bocsátására felhívta, mire azonban nevezett kijelentette, hogy ennek nem tesz eleget; ugyanakkor a birtokosságnak is megadta a felvilágosítást, hogy mily módon lehetséges ezt a különös állapotot megváltoztatni. A főszolgabíró az ügyet a tiszti főügyészhez tette át indítványtétel végett és ez a kihágási eljárás megindítását véleményezte, mert az eljárás hivatalból megindítandó. A főszolgabiró a panaszt átirattal a hosszúaszói kir. járásbírósághoz áttette, mert az 1894 : XII. tc. 94. §. i) pontjába ütköző kihágás ismérvei látszanak fenforogni, melynek elbírálása az id. tc. 97. §. értelmében a kir. járásbíróság illetékes. Egyidejűleg értesítette a kir. járásbíróságot, hogy a nyomásos gazdálkodás fenntartása iránti tárgyalás 1897 szeptember hó 20-án volt megtartva és a birtokossági közgyűlés határozatát a törvényhatóság 13974/1897—107. jkv. sz. a. hagyta jóvá; az iratok a vármegye alisp-ínjától beszerezhetők. A hosszuaszói kir. járásbíróság az ügyészségi megbízott indítványa értelmében az iratokat átirattal a főszolgabírónak visszaküldötte, mert a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt cselekmény fenn nem forog. A hatásköri bíróság a határozatok jogerejének hiánya miatt az iratokat visszaküldötte és ekkor mindkét összeütköző hatóság szabályszerű végzést hozott. A főszolgabíró 1912 november hó 21-én 1656 1912. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert panaszosok az 1894 : XII. tc. 94. §-ának i) pontjába ütköző cselekmény miatt tettek feljelentést, mely cselekmény ugyanazon szakasz utolsó bekezdése értelmében hivatalból üldözendő. Az id. törvény 97. §. értelmében a 94. §-ba ütköző cselekmény, ha a kár 60 koronánál nagyobb, a büntető törvények alapján bírálandó el; az előljárósági bizonyítvány szerint pedig a panaszolt cselekménye 200 korona kárt képvisel. A hosszuaszói kir. járásbíróság 1913 január hó 10-én 1912. B. 315 2. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert a büntető törvényekben felsorolt bűncselekmények közül egyiknek a tényálladéka sem fedi, illetve meríti ki e kihágásnak tényálladékát. A Btk. 421. §-a sem alkalmazható, mert az csak a más tulajdoná-