Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 15 gróf F. P.-féle vadaskert sodronykerítésének neki hajtották, az Őz megszédült, visszaesett, mire a kutyák reárohantak s megfojtották. Ezután M. J. mezőőr, B. J. csordás, valamint B. M., aki a csordás mellett napszámos volt, az őzet megfejtették, szétdarabolták és a húsán Sz. P.-rel együtt megosztoztak. Az őztehén elfogása dr. T. D. vadászterületén történt; az őztehén értéke a csendőri jelentés szerint 12 korona és a sértett a terheltek megbüntetését kérte. A nagyatádi kir. járásbíróság 1910. évi május hó 12-én 1910. B. 156. sz. a. hozott végzésével az ügyészségi megbízott indítványához képest a feljelentést a Bp. 527. §-a értelmében a nagyatádi járás főszolgabírójához tette át azért, mert terheltek cselekménye nem a Btk. 365. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétségének, hanem az 1883: XX. tc. 26., illetve 32. S-ába ütköző vadászati kihágásnak tényálladékát állapítja meg. A főszolgabíró a megtartott tárgyalás után 1910. évi augusztus hó 25-én 229 910. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét szintén nem állapította meg. Határozatát azzal indokolja, hogy M. J. és B. J. kutyái nem vadász-, hanem közönséges házi ebek voltak s nevezettek azokat nem vadászat céljából vitték magukkal; vadászati kihágás tehát csupán annyiban látszik fennforogni, amennyiben kutyáikat idegen vadászterületre vitték. Minthogy azonban az őznek kutyákkal történt elfogatása a Kbtk. 127. §-a alá eső, a kir. bíróságok hatáskörébe utalt kihágás tényálladékát állapítja meg; az emellett fennforgó vadászati kihágás elbírálására is a vonatkozó belügyminiszteri határozat értelmében a bíróság hivatott. II. A szabadon élő vad a magánjog általános elvei szerint uratlan dolog, melynek tulajdonjoga birtokbavétel útján bárki által megszerezhető. Ezen általános szabály alól kivételt állapít meg az 1883: XX. tc. annyiban, amennyiben annak rendelkezései szerint a vadászat tárgyát képező vadak tulajdonát csak a vadászatra jogosult szerezheti meg foglalás útján. Ezekből folyik, hogy a vad, mielőtt a jogosult foglalása által annak tulajdonává válik, senkinek tulajdonában nem lehetvén, a tulajdon, vagy más vagyonjog ellen irányzott bűncselekmény tárgyát nem képezheti. Ez azonban az arra nem jogosult részéről történt, ennélfogva az 1883 : XX. tc. rendelkezései által tiltott foglalásnak ezen rendelkezések szerint leendő megtorlását nem zárja ki.