Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

POLGÁRI ÜGYEKBEN. 285 145. Birói úton nem követelhető vissza szőlőfelújítási kölcsönre teljesített fizetés azon az alapon, hogy a tartozás nem, vagy a fizetettnél kisebb összegben állott fenn. B. 1909 decz. 16. G. 581. sz. a. A tényállás szerint a felperesek az 1896. évi V. tc. által engedélyezett feltételek mellett szőlőfelújítási kölcsönt vettek fel az alperestől, mint az idézett törvény 6. §-a alapján ily kölcsönök folyósítására kormányhatóságilag felhatalmazott pénzintézettől, de minthogy a törvény 11. §-ában említett s a szerződésben is megállapított kötelezettségeknek nem feleltek meg s a most felhívott szakasz rendelkezéseihez képest felpereseknek a kölcsönt a szerződésben megállapított határidőkre való tekintet nélkül egyszerre vissza kellett fizetniök, a törvény 12. §-ának utolsó és 15. §-ának negyedik bekezdésében jelzett árfolyamveszteséggel együtt. Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy árfolyamveszteség címén uem tartoztak annyit fizetni, mint amennyi tőlük beszedetett s azért a tartozatlanul fizetett többlet visszatérítendő. A peres felek tehát azt a kérdést bocsátják birói döntés alá, hogy jogos volt-e az a követelés, amely a felperesektől az 1896. évi V. tc. rendelkezései alapján behajtatott? Úgyde a szőlőfelújítási kölcsönből eredő tartozások a felhívott törvénycikk 11. §-a szerint az ott említett esetekben is a 13. §. értelmében, vagyis közadók módjára közigazgatási úton hajtandók be, a törvény 15. §-a pedig világosan kimondja, hogy a 11. §-ban említett esetekben megtérítendő árfolyamveszteséget a hitelező pénzintézet az állami kezelés alatt álló tartalékalapból kapja meg, amiből következik, hogy az árfolyamveszteség felszámításának helyessége kérdésében úgy a jogalap, mint a mennyiség szempontjából az állami közigazgatási hatóságok határoznak. Nyilvánvaló tehát, — amint azt a m. kir. Curia 82. számú polgári döntvényében* * L. a jelen gyűjtemény II. kötetében 176. sz. a. a 332. lapon.