Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 249 3 évre évi 620 korona munkabérért és a veteménytermés természetbeni fele részeért. Nevezettek 1910. évi munkabérére csak 160 koronát adtak ki és 1910. évi június havában felmondás vagy értesítés nélkül a permetezésre mást fogadtak fel; ő annak ellenére a permetezést elvégezte, azután felkereste I. rendű alperest, hogy nyilatkozzék, mire L rendű alperes kijelentette, hogy nem engedi tovább dolgozni, mert a szőlőjét tönkretette. Minthogy azonban nevezett munkaadóinak a szerződésfelbontásra okuk nem volt, tartoznak neki «úgyis mint hátralékos munkabért, úgyis mint a jogtalanul felbontott szerződésért kártalanítást, a már fizetett 160 koronán felül járó 460 koronát, úgy a kiadni megtagadott vetemény fele részének 80 korona értékét megfizetni.)) A kir. járásbíróság 1910. augusztus hó 16-án 1910. Sp. IV. 443/2 sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert a kereset szerint felperes magát gazdaságban személyes és folytonos szolgálatnak bérért való teljesítésére kötelezte, tehát az 1907 : XLV. te. i. §. értelmében gazdasági (külső) cselédnek tekintendő; a fentidézett törvény 62. §-a értelmében pedig mindazokban az esetekben, amelyekben hatósági eljárás válik szükségessé, ideértve a 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását is, a közigazgatási hatóság bír hatáskörrel, tehát a ielen kereset elbírálása is oda tartozik, mert az a körülmény, hogy felperes hátralékos munkabérkövetelését kártérítési követelésnek nevezi, a hatáskörön nem változtat. A szabadkai kir. törvényszék mint polgári felülvizsgálati bíróság 1910. évi szeptember hó 12-én 1910. E. 245. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta, indokai alapján és még azért is, mert az átvállalt munka minőségéből és a kikötött munkabér nagyságából megállapította, hogy felperes magát a gazdaságban személyes és folytonos szolgálatok bérért való teljesítésére kötelezte. E. J. ezután a keresettel azonos panaszát Szabadka város rendőrkapitányához adta be, ki azt pótlás végett visszaadta. Ez okból E. J. pótlólag előadta, hogy az 1898 : II. tcikkben körülírt írásbeli szerződés nem jött létre és hogy cselédkönyve se volt; egyidejűleg becsatolta a rendes birósági végzéseket. A tárgyaláson pedig előadta, hogy alperesek tudtával más szőlőterületek megmunkálására vállalkozott, hogy nem volt az kikötve, hogy a területet egymaga munkálja, mert arra a terület nagysága miatt képtelen is lett volna, hogy a birtokon való állandó tartózkodásra le volt kötelezve, hogy minden időszaki munka befejeztével a teljesített munka értékének megfelelő arányos részt voltak kötelesek alperesek az évi munkadíjból megfizetni, mely részletekből ő a napszámos munkásokat is fizetni köteles volt. Alperesek előadása felperesével egyezett. A rendőrkapitány ezután 1911. évi január hó 25-én 1666/1911. sz. a. hozott végzésével az eljárást megszüntette, mert a peres felek egyező