Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 231 bejelentett és az érdekelt fél által beadott felebbezés folytán az 1886 : XXI. tc. 57. §. k) pontja és az 1886 : XXII. tc. 25. §. 1. bekezdése alapján törvényes hatáskörében vette vizsgálat alá, amiből egyszersmind az is világos, hogy az 1886 : XXI. tc. 10. §-ára való utalás, minden alapot nélkülöz. A m. kii: közigazgatási bíróság azonban 191 r. évi április hó 2,5-én 1902 1911. K. sz. a. hozott végzésével az ügyet hatáskörébe tartozónak nyilvánította és az eljárást felfüggesztette, mert igaz, hogy miután a törvényhatóságnak a miniszter által feloldott 399 1909. számú határozata O. Gy. részéről felebbeztetett, a miniszter a törvényhatóság határozatát nem az 1886.-XXI. tc. 10. §-ában meghatározott rendkiviili felülvizsgálati joga keretében, hanem mint rendes felebbviteli hatóság vizsgálta felül s ezért a miniszter határozata az 1907 : LX. tc. 2. §-a a) pontjánál idézett 1886 : XXI. tc. 10. §-ában említett határozatok közé nem tartozik. Az 1907: LX. tc. ezen szerkezetéből azonban nem következik, hogy ezen törvény 2. §-ának a) pontja alapján a miniszternek csupán csak az 1886 : XXI. tc. 10. §-ában meghatározott rendkívüli felülvizsgálati jogkörében keletkezett határozatai tehetők bírósági panasz tárgyává. Ugyanis az 1907:LX. tc.-re vonatkozó törvényjavaslat indokolásának 2. §-a kifejti, hogy «ezén, valamint a következő 3. §. nem kiegészíteni vagy betetőzni kívánja az 1. §-ban foglalt általános kijelentést, sem tüzetesen kifejteni ennek tartalmát, hanem csak példaként, mintegy az L §-ban tett kijelentés irányának megvilágításánál sorol fel néhány kiváló esetet azok közül, melyekben a törvényhatóság egyes sarkalatos, törvénybe iktatott jogainak megsértése miatt lesz a közigazgatási biróság előtt eljárásnak helye». A törvény alapgondolatát a 2. §. a) pontjára nézve még határozottabban kifejezi az indokolás folytatása, mely szerint a 2. §. nem marad a szigorú taxatio keretében, mert az a) pontjában alapul vett törvényhely általában szól olyan esetekről, midőn a miniszter (kormány), habár ehhez nincsen joga, a törvényhatóság határozatát megsemmisíti, vagy a törvényhatóság helyett maga határoz. Habár tehát a közgyűlés a miniszter határozatának törvényességét azon az alapon támadja meg panaszával, hogy a miniszter az 1886 : XXI. tc. 10. §-ában rendkívüli felülvizsgálati joga gyakorlására nézve megszabott korlátozásokat figyelmen kívül hagyta, ezen téves indokolás a biróság hatásköre szempontjából nem bír jelentőséggel, mert az idézett 1907 : LX. tc. 2. §-ának a) pontjában általánosságban kimondja, hogy a közigazgatási biróság előtti eljárásnak helye van akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vájjon a miniszternek (kormánynak) vagy a miniszter (koi-mány) valamely közegének volt-e a törvény szerint joga ahhoz, hogy megsemmisítse a törvényhatóság határozatát, vagy a törvényhatóság he-