Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 205 állapíthatónak nem találná, szélesebb hatáskörénél fogva a különben a kisebb hatáskörű közigazgatási hatósághoz tartozó, hatóság elleni kihágás tárgyában is határozni jogosítva és kötelezve van, mindezekhez képest a hatásköri kérdést a rendes biróság hatáskörének megállapításával kellett eldönteni. 1Ó1, A hatáskör megállapításában a kereset, illetve panasz tartalma irányadó. Nem cselédbérkövetelés és nem tartozik közigazgatási útra cselédnek arra alapított követelése, hogy bérének egy részét gazdájának megőrzés és gyümölcsöztetés végett átadta, a gazda pedig az átvett pénzt nem adja vissza. Takarítónő szolgálata nem cselédszolgálat. 1911. november 27. Hb. 68. sz. I. Özv. W. J.-né született W. Zs. napszámos (Dob-u. 9.) a budapesti VII. kerületi kir. járásbíróságnál beadott és a tárgyaláson kiegészített keresetében előadta, hogy D. J. vendéglős budapesti lakosnál (Dob-u. 24.) 1905. évtől 1909. évi június haváig szolgált havi 16 korona bér mellett. Béréből havonta 10—12 koronát D. J. az ő beleegyezésével megőrzés végett átvett, illetve visszatartott abból a célból, hogy gyümölcsözteti. Három év alatt így 400 koronát tartott vissza. Minthogy ezt az összeget neki D. J. visszaadni nem akarja, kérte, hogy a 400 korona és járulék megfizetésére köteleztessék. A kir. járásbíróság 1910. évi március hó 11-én 1909. Sp. III. 2273. szám alatt hozott végzésében alperes pergátló kifogását hivatalból is észlelte és a pert hatáskör hiányából megszüntette, mert a keresetből és a tárgyalás során előadottakból kitűnik, hogy felperes alperesnél hosszabb időn át havi 16 korona mellett cseléd volt és alperes a cselédbérből 400 koronát visszatartott és ezt vette felperes keresetbe; a cselédbérkövetelések azonban a polgári perútra nem tartoznak. Özv. W. J.-né ezután panaszát a székesfővárosi államrendőrség VII. ker. kapitányi hivatalánál adta be, ebben azt állította, hogy a pénzt «megőrzés végett» adta át D. J.-nak. A rendőrkapitány 1910. évi április hó 6-án 4033/1910. II. sz. alatt hozott határozatában hatáskörét nem állapította meg, mert a tárgyalás során panaszos azt állította, hogy D. J.-nál havi 16 kor. mellett mint takarítónő volt alkalmazva és hogy D. J. neki a cselédbért rendesen kifizette, ám ő — bár D. és felesége reábeszélésére — saját akarati elhatá-