Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

86 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. közigazgatási bírósághoz áttette, de egyidejűleg a kir. közigazgatási bíróság hatásköre ellen kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság azonban 1911. évi január hó 25-én 31438/1910. K. sz. a* hozott végzésével a hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette, mert a kórházi számla tanúsága szerint az ápolás 1908. évi január hó 13-ától 1908. évi február hó 25-ig (helyesen január hó 28-ig) tartott; minthogy pedig az 1907: XIX. tc. ugyanezen törvény 205. §-a értelmében 1907. évi július hó i-én lépett életbe, azért ez az eset már az idézett törvény és nem az 1891: XIV. tc, alapul vételével bírálandó el. Az 1907 : XIX. tc. 1. §. íi. p. 60. §. és az 1898: XXI. tc. 13. és 4. §-ai értelmében pedig ebben az esetben a m. kir. közigazgatási bíróság előtt eljárásnak van helye. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter az ügyet a hatásköri biróság elé terjesztette. II. A hatásköri biróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okokból. Az 1907: XIX. tc. 207. §-a felhatalmazza a minisztériumot, hogy a törvényt Fiume városban és kerületében az ottani viszonyok figyelembevételével rendeleti úton külön léptesse életbe. Ezt az életbeléptetési rendeletet a magyar kir. minisztérium 1910. évi december hó 20-án 6208/1910. M. E. sz. a. adta ki és ebben az életbeléptetés időpontjául 1911. évi március hó 1. napját állapította meg. Ez okból erre az 1908. évi január hóban felmerült és alkalmazottért fizetendő kórházi ápolási költség ügyre vonatkozólag nem az 1907: XIX. tc, hanem az 1891 : XIV. tc. rendelkezései irányadók. Ekkép ebben az esetben az a vitás kérdés döntendő el, hogy egy ipari alkalmazottnak kórházi ápolási költségeivel terhelhető-e annak volt munkaadója azon az alapon, mert az i89i:XIV. tc. 26. §-nak rendelkezése ellenére a biztosításra kötelezett volt alkalmazottját a betegsegélyző pénztárnál bejelenteni elmulasztotta. Az 1891: XIV. tc. fent idézett szakaszában a munkaadónak ilyen mulasztását kihágásnak minősíti s akként ren-