Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

82 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint felebbviteli biróság 1909 augusztus lió 11-én 1912/1909. II. sz. a. hozott Ítéletével a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyta, mert az eddigi bizonyítékok, a tanuk és vádlott vallomásának mérlegelése után bár tényként megállapította, hogy vádlott a képviselőtestületi ülésen a képviselőtestületi tagokhoz intézve és H. T. községi jegyző indítványára vonatkoztatva azt a felhívást intézte, hogy «ne hozzanak olyan határozatot, mint a mult gyűlésen, amely határozat rosszakaratú és alkalmas egy ember tönkretételére»; és jóllehet az ebben foglalt tényállítás valódisága esetén alkalmas volna arra, hogy sértett ellen a fegyelmi, esetleg a bűnvádi eljárás megindításának alapja legyen; mégis tekintettel arra, hogy vádlott fenti nyilatkozatát a községi képviselőtestületi ülésen, mint képviselőtestületi tag egy előterjesztést tevő tag ellen, illetve az ennek részéről előterjesztett indítvány bírálataként mondotta ; az ily körülmények közt elkövetett s a tagokat vagy a tanácsülés méltóságát sértő magatartás bírálata és megtorlása pedig mint széksérfcés az 1886: XXII. tc. 60. §-a értelmében az ülésező testület hatáskörébe tartozik, vádlott séi-tő viselkedése a képviselőtestületi ülésben tényleg tárgyaltatott is, ez okból a kir. ítélőtábla vádlott cselekményét büntető úton is megtorolhatónak nem találta. H. T. ezután a hatásköri bíróságnál bejelentette, hogy ügyében hatásköri összeütközés merült fel és kérte, hogy a hatásköri összeütközés fennforgása mondassék ki és hogy az eljárt ((büntetőbíróságok törvényt sértettek és általuk új határozat hozandó.» Bejelentésének indokául azt is felhozta, hogy a községi képviselőtestületi gyűlés a széksértés kérdésének vizsgálata közben a saját diszkrét és szuverén felfogása szerint a közgyűlés méltósága szempontjából bírálja meg az esetet, amiből világos, hogy ebben az esetben is az egyént (öt) ért rágalmazás szempontjából az eset elbírálva nem volt, nem is lévén ennek ehhez hatásköre. II. A m. kir. igazságügyminiszter 191J. J. 1031. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés nem merült fel. III. Ezek előrebocsátása titán az ügy állásából az tűnik ki, hogy ezúttal hatáskörét egyik hatóság sem tagadta meg; amennyiben Mogos község képviselőtestülete a közgyűlésen felvetett széksértés tárgyában érdemileg határozott, másfelől a gyulafehérvári kir. törvényszéknél H. T. följelentésére folyamatba tett bűnügyben az első és a második fokon eljáró bíróságok is az ügy érdemében határoztak.